Mihelics Vid, Mihelics Béla (Csátalja, 1899. jan. 7. – Bp., 1968. dec. 20.): újságíró, szerkesztő. Érettségi után a ciszterciták zirci kolostorában töltött egy évet mint kispap. A rendházat elhagyva 1918-tól jogot tanult, párhuzamosan bölcsészetet is végzett a bp.-i tudományegy.-en. Bölcsészdoktor lett (1922), jogtudományi oklevelet szerzett (1928). 1923-tól az Új Nemzedék munkatársa volt a lap megszűntéig, 1944-ig, 1925-től mint külpolitikai szerk. A keresztényszocialista mozgalom egyik vezéralakja lett. 1927-től a Vox Academica, a kat. diákszövetség lapjának főszerk.-je. A szakszervezeti jog elméletéről és a munkásság, valamint a munkaadók kapcsolatáról írt tanulmányokat. 1931-ben a Magy. Társadalomtudományi Társ. titkárává választotta. Megjelent Az új szociális állam c. könyve (Bp., 1931), melyben egy keresztény alapon álló, szociális elveket valló államrend modelljét igyekezett kidolgozni. 1934-től rövid ideig a Katholikus Szemle szerkesztésében is részt vett. A Szent István Ak. 1938-ban tagjai közé választotta, a sajtófőisk. vezetője volt, a 30-as évek végén Vas, majd Komárom vm. szociális előadója. 1945-től a Magyar Közlöny tördelő szerk.-je, az Új Ember szerk.-ségébe került, s a lapnak 1947-ig főszerk.-je volt. 1947-ben a Demokrata Néppárt ogy.-i képviselőjévé választották. Cikkei jelentek meg a párt lapjában, a Hazánkban. 1949-től a Vigilia főmunkatársa, majd Sík Sándor halála után 1963-tól főszerk.-je. „Tények és tanúk”, majd „Eszmék és tények” c. rovataiban a világegyháznak szinte minden időszerű kérdésével foglalkozott, s rokonszenvezett az egyházi reformtörekvésekkel. Elősegítette az egyház és az állam jó viszonyának kialakulását. – M. Az olasz alkotmány (Bp., 1927); A szakszervezkedés elmélete és gyakorlata (Bp., 1928); Az új szociális állam (Bp., 1931); Világproblémák és a katolicizmus (Bp., 1934); Az új Portugália (Bp., 1938); Katolikus tanítás a tulajdonjogról (Bp., 1946). – Irod. Boldizsár Iván, Doromby Károly, Saád Béla, Szigeti Endre megemlékezései (Vigilia, 1969).