Mikesy Sándor (Bp., 1917. okt. 1. – Bp., 1975. jan. 8.): nyelvész. A bp.-i egy.-en szerzett m.–német szakos tanári oklevelet (1940) és doktori diplomát (1941). 1943-tól a bp.-i tudományegy., utóbb Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Magy. Nyelvtudományi Intézetében tanársegéd; 1950-ben Tito melletti állásfoglalása miatt elbocsátották és a következő évben kitelepítették Bihar m.-be. 1953-ban visszatérhetett Bp.-re, s az MTA Nyelvtudományi Intézetében külső munkatárs, 1955-től adminisztrátor. 1957-től az ELTE magy. nyelvtörténeti és nyelvjárástani tanszékén könyvtáros, majd 1973-tól tudományos munkatárs. Haláláig a Magyar Nyelv technikai szerk.-je volt. Szűkebb szakterülete a névkutatás, eleinte inkább a helyneveké, később a személyneveké és főleg a keresztneveké. Kb. 300 kisebb-nagyobb cikket írt a Magyar Nyelvbe, Magyar Nyelvőrbe, a svájci Onomába. Utóbbi folyóiratban tette közzé 1953-tól a Bibliographia Onomastica Hungaricát. Elsősorban az etimológiai problémák érdekelték, de ezt mindig kiegészítette a környezetre, a művelődés- és családtörténetre vonatkozó adatokkal. A veszprémmegyei lexikonban a ma élő családneveket dolgozta fel. – F. m. Szabolcs vármegye középkori víznevei (Bp., 1940). – Irod. Pusztai Ferenc: M. S. (Magy. Nyelv, 1975. 1. sz.); Benkő Loránd: M. S. (Magy. Nyelvőr, 1975. 1. sz.).