Miklós Gyula (Finke, 1832. nov. 26. – Bp., 1894. máj. 2.): szőlész. A szabadságharcban huszár főhadnagyként vett részt, majd rövid időre besorozták az osztrák hadseregbe. 1861-ben kapcsolódott be a politikai életbe és 1875-től két cikluson át az edelényi kerület ogy.-i képviselője volt: Szőlészeti és borászati kérdésekkel foglalkozott. 1879-ben országos borászati kormánybiztos lett, érdemeket szerzett a szőlőtermesztés újjáteremtésében, megszervezte a Központi Mintapincét, ahol a hazai adottságoknak megfelelően kezelték a borokat. Létrehozta a m. konyakipart. A szakismeretek növelése érdekében intézményeket és állami szakértőhálózatot létesített. Szerepe volt a filoxéravész leküzdésében, létrehozta a Felsőbb Szőlészeti és Borászati Tanfolyamot, számos amerikai vesszőszaporító telepet létesített. Az immunis homokterületeket szőlővel telepítette be, ezért szervezte a kecskeméti szőlőtelepet, melyet később róla neveztek el Miklós-telepnek. Elsőként szerk. Magyarország borászati törzskönyvét, a Borászati Lapok munkatársa volt. – F. m. A Magyar királyi Központi Mintapince (Bp., 1885); Hazai szőlészetünk és a phylloxera (Bp., 1888); Ungarns Weinbau und die Phylloxera (Bp., 1888); Bietet die Anlage von Weingärten im Sande absoluten Schutz gegen die Reblaus … (Wien, 1890); Néhány szó hazai szőlészetünk rekonstrukciójához (I – IV., Bp., 1892 – 1894). – Irod. Engelbrecht Károly: Miklósvári M. Gy. 1832 – 1894 (Borászati L. 1894) .