Miklós Jutka (Berettyóújfalu, 1884. szept. 7. – Creteil, Franciao., 1976. febr. 18.): költő. A nagyváradi Holnap írói körének tagja. Tizenötéves korától kezdve verselt. Költeményeit Vészi József közölte a Budapesti Naplóban. Ady Endre, Kaffka Margit, Révész Béla lelkesen üdvözölték jelentkezését. Bp.-ről Nagyváradra került, ahol barátság fűzte Juhász Gyulához; kapcsolatba került Dutka Ákossal is. A Holnap antológia egyik költője volt. Három évet Amerikában töltött (1910–13), kitanulta a fényképész mesterséget. Hazatérve Nagyváradon műtermet nyitott; az I. világháború éveiben ebből tartotta el magát. A Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe ment, filmrendezőnek készült, s egy ideig mint segédrendező dolgozott. Innen Párizsba települt át, s a Montparnasse-on fényképész műtermet nyitott. Barátai közé tartozott Károlyi Mihály és felesége, Tihanyi Lajos, Pór Bertalan, Bölöni György és felesége. Van den Bussche belga mérnök felesége lett, akivel Marokkóban, Rabatban telepedett le. Itt érte a II. világháború. Férje halála után az 1960-as évek végén visszatelepült Franciao.-ba. Élete alkonyán ismét jelentkezett néhány verssel, s 1971-ben megjelent általa válogatott és bevezetett verseskötete. – F. m. Versek (1904); Élet Őfelségéhez (versek, Nagyvárad, 1908); Visszaölel a föld (válogatott versek, Bp., 1971). – Irod. Ady Endre, Összes prózai művei (VI., Bp., 1966); Karsai Kulcsár István: Az utolsó Holnapos (Élet és Irod., 1976. 9. sz.); Gyáros Erzsébet: A „Holnap” asszonya. Ady költőtársnőjének élete és valószínű halála (Magyar Nemzet, 1978. jún. 23.); Ruffy Péter: M. J. három halála (Világaim, Bp., 1979).