Mikó Lajos (Nyíregyháza, 1933. márc. 23. – Bp., 1977. dec. 15.): geológus. Az Eötvös Loránd Tudományegy.-en 1955-ben szerzett geológusi diplomát. Munkáját a Miskolci Mélyfúró Vállalatnál kezdte, 1956-tól az Ércbányászati Feltáró Vállalatnál, majd a Központi Földtani Hivatalnál (korábban az Országos Földtani Főigazgatóságnál) folytatta. Guineában 1968-ban pegmatitkutatást végzett. Foglalkozott a zengővárkonyi és a somogyszobi vasérc-, a nagybörzsönyi, a telkibányai és a velencei-hg.-i nemesfém-, színesfém- és fluoritérc-előfordulásokkal. Nevéhez fűződik a velencei-hg.-i kvarctelérek kilúgozásának kidolgozása és az ércásványok keletkezési hőmérsékletének megállapítása. – F. m. A nagybörzsönyi ércesedés (Pantó Gáborral, Bp., 1961); A Velencei-hegység-kutatás újabb földtani eredményei (Földtani Közlöny, 1964. 1. sz.); Szulfidos érctelepek (Vidacs Aladárral és Jantsky Bélával, Ásványtelepeink földtana c. kötetben, Bp., 1966). – Irod. Morvai Gusztáv: M. L. szakmai és életrajzi adatai (Kézirat; Bp., 1987).