Mikus Sándor (Sződ, 1903. aug. 11. – Bp., 1982. szept. 17.): szobrász, művészpedagógus, Kossuth-díjas (1949, 1952), érdemes (1952) és kiváló művész (1959), SZOT-díjas (1977). Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat. 1924-ben az Újpesti Egyesült Izzóban műszerészként dolgozott, amikor Pfeifer Ignác műegy.-i tanár, az Izzó kutató mérnöke Öreganyám c. portréját megvásárolván hathónapos olaszo.-i tanulmányúthoz segítette. Rövidebb megszakítással 1930-ig élt előbb Firenzében, majd Rómában. Mo.-on a még Rómában megismert Pátzay Pál műtermében dolgozhatott. Első gyűjteményes kiállítását 1932-ben az Ernst Múz.-ban rendezte meg. 1933-ban a Szinyei Társ. szobrászati díjával tüntette ki, s tagja lett a Munkácsy Céhnek, a Rippl-Rónai Társaságnak, a KÚT-nak (Képzőművészek Új Társasága), s 1938-tól alelnöke az ÚME-nak (Új Művészek Egyesülete). Az 1937. évi párizsi világkiállításon két aranyérmet nyert, bár műveit a párizsi m. pavilon építésze, Györgyi Dénes, s nem a hivatalos szervek mutatták be. 1941-ben a Tamás Galériában állította ki újabb, az emberi test plasztikájának lényeges elemeit hangsúlyozó bronz kisplasztikáit (Mosakodó, Fésülködő, Mezítlábas nő) és érmeit. A Fésülködő nő c. szobra a New York-i világkiállításon is szerepelt. Kállai Ernő a Pester Lloyd 1941. ápr. 20-i számában elismeréssel írt szobrairól. 1946-49-ben Csepelen a munkás művészeti kör vezetője lett. Ebben az évben négy szobrászati pályázat első helyezettje. 1949-ben állították fel Ózdon Petőfi-szobrát, s nevezték ki a Képzőművészeti Főisk. tanárává. Ezt a tisztségét 1976-ig töltötte be. 1949-ben egyik alapító tagja volt a Képző- és Iparművészek Szövetségének. 1950-ben pályázat útján ~ készítette el a Sztálin emlékművet, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ledöntöttek. 1957-1962 között a Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke volt. Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel. Pl. a várpalotai Táncoló leánykák c. szobrához (1959) 1942-es munkáját; Anyaság c. (Szoptató anya) 1940-es munkáját az 1960. évi Velencei Biennáléra felnagyította. Az 1930-as évek Fésülködő nőjét 2 m-es alakban Kalocsán állították fel 1965-ben. Érmei is jelentősek: Pátzay Pál (1934); Rippl-Rónai (1937); női alakos Emlékéremterv (1969). Műveiben, figuráiban az ember mindennapi tevékenységét, élethelyzeteit, megszokott mozdulatait a klasszikus szobrászati hagyományok felhasználásával fejezi ki. Emberalakjai nyugalmat, erőt és időtlenséget sugallnak. Fontosabb kiállításai: gyűjteményes, Bp., Műcsarnok, (1961); Keszthely (1962); Szeged, Móra Ferenc Múz. (1963); Tata, Kuny Domokos Múz. (1964); Bp., Történeti Múz. (1974). Külföldi kiállításai: Athén (1966); Új-Delhi (1969). Emlékkiállítását a Bp. Galéria 1984-ben rendezte meg. Műveinek egy része a Magy. Nemzeti Galériában (MNG), Moszkvában, Bécsben, Angliában, Mexikóban található. – Irod. Elek Artúr: A Tamás Galéria kiállítása (Pesti Napló, 1941. ápr. 20.); Rabinovszky Márius: M. S. a Sztálin-szoborpályázat nyertese (Szabad Művészet, 1951. jan.); Fehér Zsuzsa: M. S. (Bp., 1955); Szíj Rezső: M. S. művészportréi (Művészet, 1972. máj.); Pogány Ö. Gábor: M. S. (Katalógus-előszó, Bp., 1975); Szíj Rezső: M. S. (Bp., 1977); Móra László: M. S.-ról (Magy. Nemzet, 1987. 241. sz.).