Milloss Aurél (Ozora, 1906. máj. 12. – Róma, 1988. szept. 21.): táncos, koreográfus. Klasszikus balettet először N. Guerránál, E. Poljakovánál, O. Preobrajenskánál, majd Gsovskynál és Checettinél tanult, de tánctanulmányai mellett Bp.-en filozófiát és színháztörténetet is hallgatott. A húszas évek végén Münchenben Laban Rudolf modern tánc kurzusait látogatta, s ekkoriban indult szólótáncosi karrierje is. Első koreográfiáját 1932-ben mutatták be. A harmincas évek elejétől különböző német táncszínpadok számára komponált. A Magyar Királyi Operaház is meghívta. Operaházi tevékenységében nevéhez fűződik Beethoven Prometheuszának, Schumann Karnevál-Álomjátékának, Sztravinszkij Petruskájának koreografálása. 1936-tól koreográfusként közreműködött Németh Antal Nemzeti színházi rendezéseiben is (Arominok kincse, Gyémántpatak kisssszony, Csodatükör, Szentivánéji álom, Az úrhatnám polgár, Az ember tragédiájában a Haláltánc jelenet koreográfia komponálása). 1938-ban Paulini Bélával megalapította a Csupajáték produkciót, amelyben hivatásos művészekkel vitt színpadra folklór ihletésű rövidebb táncjeleneteket. 1938-39-től Olaszországban működött. Koreografált és rendezett a Római Operánál, a milánói Scalában, ahol 1942-ben vitte színpadra Bartók Béla A csodálatos mandarinját – a Maggio Musicalén, a velencei, a bolognai és a palermói színházakban. 1942-ben még egyszer meghívást kapott a bp.-i Operaházhoz, majd a háború befejezését követően Párizsban, Stockholmban, Argentínában, Brazíliában, az NSZK-ban és Ausztriában dolgozott koreográfusként, illetve balettig.-ként. Hatalmas koreográfiai életművének legkiemelkedőbb darabjai: 1. eredeti művek: Don Quijote képmása (1947); Marsyas (1948); Térszili Katicza (1949); Az idő küszöbén (1951); A félelem szonátája (1954); Estro Barbarico (1963); Estri (1968). – 2. már létező balettek új koreográfiai változatai: Prometheusz teremtményei (1933); Gaukelei (1935); A korsó (1939); Bolero (1944); Játékok (1967); Persephone (1970). – Irod. Centhon István: Egy világhírű magyar táncművész, M. A. (Bp., 1947); Maáz László: M. A. Kölnben (Tánctud. Tanulmányok, 1984- 1985); Külföldi Szemle különszáma M. A. tiszteletére (Bp., 1987); Wagner István: M. – évad Itáliában (Táncművészet, 1987. 6. sz.); Gelencsér Ágnes: Hommage à M. A. (Magy. Nemzet, 1990. márc. 31.); Fuchs Lívia: Hommage à M. A. (Kritika, 1990. 6. sz.).