Milotay István (Nyírbátor, 1883. máj. 3. – Bregenz, Ausztria, 1963. febr. 10.): publicista, politikus. A kolozsvári egy.-en szerzett jogi doktorátust. A diploma megszerzése után rövid ideig közigazgatási gyakornok, szolgabíró Szabolcs vm.-ben, majd újságírói pályára lépett. 1907-től a Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlap munkatársa 1913 dec.-étől az Új Nemzedék szerk.-je. A Tanácsköztársaság bukása után követeli a keresztény középosztály igényeinek kielégítése jelszavával a zsidó egyetemi hallgatók számának radikális korlázotását (numerus clausus). 1920. okt.-től Andrássy Gyula lapja, a legitimista Magyarság szerk.-je. Jobbról támadta a bethleni konszolidációt, üdvözölte az 1923-as németo.-i sörpuccsot és a román fajvédők éledését. 1920-ban ngy. i képviselő a Keresztény Nemzeti Egységpárt programjával (1922-ig). Gömbös Gyula miniszterelnökkel megegyezve 1934 aug.-ában új kormánylapot indított Új Magyarság címmel. 1933-tól keresztény párti, párton kívüli, majd kormánypárti képviselő. A 30-as évek második felétől Imrédy Béla egyik legközelebbi híve, s annak bukása után is – noha az Új Magyarság továbbra is kormánylap – az imrédysták egyik vezéralakja. Az 1944. okt. 15-i nyilaspuccs után tagja maradt a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének. 1944 végén a szovjet csapatok elől Ausztriába, majd Németo.-ba, innen D-Amerikába menekült. Az 50-es években Svájcban telepedett le. Nagyszámú cikkeit kötetekben is kiadták. – F. m. A függetlenség árnyékában (Bp., é. n.); Az ismeretlen Magyarország (Bp., é. n. 1930); Új világ felé (I – II. Bp., 1940); Népi válság, népi Magyarország (Bp., 1944).