Mittay László, Begyáts (Trencsén, 1893. máj. 14. – Bp., 1962. jún. 26.): költő, vallástörténész. A bp.-i tudományegy.-en 1915-ben latin–görög szakos tanári diplomát szerzett. Utána gimn.-ban tanított. 1919-ben a Közoktatásügyi Népbiztosság színházügyi előadója volt. A Tanácsköztársaság bukása után állásvesztésre ítélték. Magánórákat adott, emellett a Filmjáték c. lap munkatársa volt. 1924-ben részt vett a Zöld Szamár Színház megszervezésében és dramaturgiai munkát végzett. 1945 után ismét középisk.-ban tanított, 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) bölcsészkarán megszervezte a levelező oktatást és a vallástörténet, valamint az ókori keleti történelem tanára volt. Versei jelentek meg az Élet, a Május, az Új Revü, az Új Magyar Szemle c. lapokban, cikkei a Magyar Írásban. – M. Bontakozó szárnyak (versek, Losonc, 1910).