Mócsy János (Kalocsa, 1895. nov. 30. – Balatonszemes, 1976. aug. 16.): állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1941, r. 1946), Kossuth-díjas (1952), Állami díjas (1970). Oklevelet az Állatorvosi Főisk.-n szerzett (1918). Először Aujeszky Aladár bakteriológiai intézetében, majd a Laboratóriumi Rt. oltóanyag-termelő intézetében dolgozott. 1921-ben állatorvosdoktori oklevelet szerzett. 1922-ben Marek József mellett volt tanársegéd, majd adjunktus a főisk. belgyógyászati klinikáján. 1926-ban Rockefeller-ösztöndíjas Koppenhágában és Hannoverben. 1928-ban egy.-i magántanár. 1935-ben Marek József utódaként a klinika vezetője, ny. rk., 1940-ben egy.-i ny. r. tanárrá nevezték ki. 1949–50-ben a dékáni, 1954–56-ban a főisk. ig.-i tisztét is ellátta. 1961-től 1967-ig az MTA Agrártudományi Osztályának titkára, 1967–70-ben az MTA Állatorvostudományi Bizottságának elnöke, 1964-től a Magyar Tudomány c. folyóirat szerk. bizottsági tagja. Foglalkozott numizmatikával; jelentős görög-római gyűjteménye volt. 1970-73-ban a Magy. Numizmatikai Társulat elnöki tisztét is ellátta. Tudományos kutatásainak eredményeit szakközleményekben és könyvekben adta közre. A bp.-i Állatorvostudományi Egy. és a Humboldt Egy. t. doktora. – F. m. Ritka bőrtünetekkel és akropachiával járó gümőkór lóban (Jármai Károllyal, Bp., 1941); Állatorvosi belgyógyászat (I–II., Manninger Rezsővel, Bp., 1943); Hutÿra: Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere (I–II., Manninger Rezsővel, Jena, 1938, több kiadásban is; több nyelven); Állatorvosi klinikai diagnosztika (Bp., 1960); Állathigiéne (Szép Ivánnal Bp., 1959; lengyelül 1964). – Irod. Üdvözöljük M. J. professzort! (Magy. Állatorv. L., 1952. ápr.); M. J. (Magy. Állatorv. L., 1970. 5. sz.); H. F.: M. J. professzor az első Marek József Emlékérmes (M. Állatorv., L., 1975. 7-8. sz.); Kovács Ferenc: M. J. (Magy. Tud., 1976. 21. sz.); Lamy GyuIa: M. J. (Agrártud. Közl., 1976. 4. sz.)