Mód Aladár, családi neve Oszkó (Karakó, 1908. aug. 20. – Bp., 1973. nov. 21.): történész, egyetemi tanár, író, a történelemtudományok doktora (1955). A bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán m.–latin szakon tanári oklevelet szerzett. 1932-től tagja a KMP-nek. A két világháború között jelentős elméleti és gyakorlati párttevékenységet végzett, cikkeket, tanulmányokat, vitairatokat tett közzé a baloldali sajtóban (Gondolat, Népszava, Szabad Szó stb.). Oszkó Aladár néven szerk. a Szabadon (1931–32) c. folyóiratot. 1932-ben baloldali röpiratok terjesztése miatt több diáktársával együtt letartóztatták, 4 hónapig vizsgálati fogságban volt. 1934-ben elkészült első könyve (Materialista lételmélet). Részt vállalt a fasizmus elleni küzdelemből. 1941-ben a függetlenségi mozgalomban való részvételéért bebörtönözték; az 1942. márc. 15-i tüntetés után menekülnie kellett. 1943-ban megjelent könyve (400 év. Küzdelem az önálló Magyarországért) miatt letartóztatták, bíróság elé állították. E munkájában a m. nemzeti függetlenségi küzdelmeket állította középpontba, a népfrontgondolat szellemében hirdette a haladó erők összefogását a német és reakciós veszély ellen. Kiszabadulása után 1944. dec.-ben az ellenállási mozgalomban az újpesti partizáncsoport összekötőjeként tevékenykedett. 1945 után az MKP Gazdasági Bizottságának titkára, a Szabad Nép munkatársa, 1946-tól a Társadalmi Szemle felelős szerk.-je volt. 1947-től az MKP Központi Vezetőség agitációs propaganda osztályának részlegvezetője, 1949-től a köznevelési osztály vezetőh.-e, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) főtitkára (1954–61). 1954-től haláláig az Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE) a tuományos szocializmus tanszék vezetője. A Hazafias Népfront elnökségi tagja volt. Munkásságában számottevő helyet foglal el az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc értékelése, újszerű megvilágítása. Vizsgálta Marx és a m. történelem kapcsolatát: Marx und die ungarische Geschichte (Acta Historica, 1954). Foglalkozott az 1918–1919-es forradalmak, a munkásmozgalom jobb és igazabb megismertetésével. Az 1960-as évek problémái indították arra, hogy a nemzetközi helyzetet, a háború és a béke stratégiáját elméletileg is elemezze. 1945 utáni fejlődés problémáival s a szocialista hazafiság kérdéskörével, a nemzetfogalom változásaival is foglalkozott. Szerk. 1963-tól több kiadásban A tudományos szocializmus és munkásmozgalom története (I–II.) c. egy.-i-főisk.-i jegyzetet. – F. m. Pártharcok és a kormány politikája 1848–49-ben (Bp., 1949); 1849 és politikai öröksége (Bp., 1949); Marxizmus és hazafiság (Bp., 1956); Korunk vitája (Bp., 1965); Sors és felelősség (tanulmányok, Bp., 1967); Válaszutak 1918–1919 (Bp., 1970); Korunk jellegéhez (Bp., 1971); Nemzet és szocialista nemzet (tanulmányok, Bp., 1974). – Irod. Győrffy Sándor: M. A. emlékezete és hagyatéka (Élet és Irod., 1973. dec. 14.); Barla Szabó Ödön: M. A. 1908–1973 (Párttört. Közl., 1974. 1. sz.); Ortutay Gyula: Búcsú M. A.-tól, Vitányi Iván: M. A. és a materialista lételmélet (Valóság, 1974. 2. sz.); Hársfalvi Péter: M. A. (Századok, 1974. 2. sz.); Erényi Tibor: A gyakorlat teoretikusa (Élet és Irod., 1978. 33. sz.); M. A. emlékének (összeállítás 1945 előtt megjelent cikkeiből, tanulmányaiból; szerk. Gergely Jenő, bibliográfiával, Bp., 1978).