Mollináry Gizella, Gebauer Gusztávné (Bp., 1896. szept. 7. – Bp., 1978. febr. 23.): költő, író. Gyermekkorától maga tartotta el magát; volt malterhordó, textilszövő, cseléd, markotányoslány. A Tanácsköztársaság alatt részt vett a kommunista mozgalomban, ezért 1919 végétől egy évig a balassagyarmati börtön foglya volt. 1920-ban a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságba szökött; onnan küldte első verseit a Nyugatnak. Amnesztiát kapott s hazatért. Németellenessége miatt a megszállás idején a Gestapo letartóztatta (1944. okt.), de megszökött. Kezdetben verseket írt. Színes, mozgalmas életét terjedelmes, önéletrajzi regényciklusba foglalta, ezek több kiadásban (olaszul is) megjelentek. Újabb verseit a Vigilia közölte. – M. Asszonyi alázat (versek, Bp., 1927); Földet érint homlokunk (versek, Bp., 1929); Az arc elsötétül (versek, Bp., 1931); A kocsi ajtó (versek, Bp., 1937); Betévedt Európába (h-II., r., Bp., 1941); Betelt a föld hamissággal (I–II., r., Bp., 1941); Meddő szüret után (I–II., r., Bp., 1942); Vádoltuk egymást (I–II., r., Bp., 1942); Az Isten hallgat (I., r., Bp., 1947). – Irod. Radnóti Miklós: Ami történik. M. G. verseiről (Próza, Bp., 1971).