Molnár (Ker.) János, ,Szabó (Csécsény, 1728. jún. 12. – Szepesváralja, 1804. febr. 15.): fizikus és író, jezsuita tanár. 1745-ben lépett be a-jezsuita rendbe. 1759-től tanárként működött az ország számos isk.-jában; 1776-ban a budai ak. ig.-ja lett s 1777-ben az Egy.-i tanács tagja. 1788-tól bélakerti apát, 1784-ben mint szepesi kanonok Szepesváraljára vonult vissza s kizárólag irodalomtörténettel foglalkozott. Kora egyik legkiválóbb pedagógusának tekintették: Mint a m. nyelvű tudományos és ismeretterjesztő irodalom úttörője a tudományos és szépirodalomra egyaránt jelentős hatással volt. 1777-ben megjelent fizikakönyve már nemcsak mint nyelvújítási kísérlet, hanem mint a kor színvonalán álló első m. nyelvű fizikatankönyv is jelentős. 1775-ben közreadott ismeretterjesztő munkájában a népművészetet és háziipart propagálta. Ő alapította és szerk. az első m. irodalmi folyóiratot, a Magyar Könyv Házát (1783 – 1804), melynek 22 kötete jelent meg. – F. m. Régi jeles épületekről… (Nagyszombat, 1760); Pásztorember, avagy a pásztorok tanításáról két könyv (Pozsony, 1775); A természetiekről, Newton tanítványainak nyomdoka szerint (I – II., Pozsony, 1777). – Irod. Pécsi Ödön: M. J. élete és művei (Szeged, 1896); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. sz.-ban (Bp., 1964).