Molnár Ernő (Granesa, 1922. febr. 14. – Bp., 1978. jan. 22.): szerszám- és géplakatos, vezérigazgató. Csepelen tanulta a szakmát; bekapcsolódott az ifjúmunkás-mozgalomba, 1936-tól a KMP tagja, részt vett a Márciusi Front szervezésében (1937). 1943-ban műhely-főbizalmi és egyik szervezője a nagy arányú csepeli sztrájknak. 1944 végén illegalitásba ment, egy bp.-i fegyveres ellenállási csoportban tevékenykedett. 1945 után a demokratikus hadsereg tagja lett s jelentkezett a németek elleni harcra. 1945 nyarán ismét Csepelen dolgozott s a gyári ifjúmunkás-mozgalmat szervezte. 1948–49-ben a Csepel Művekben a párt ifjúsági titkára, 1949–50-ben a Rézhengermű ellenőrzési osztályvezetője, okt.-tól a Bp., XIII. ker.-i Pártbizottság (PB) osztályvezetője volt. 1951–52-ben a Bp., XX. ker.-i PB első titkára, 1951–56-ban az MDP Központi Vezetőségének tagja, 1952–53-ban a XIII. ker.-i PB első titkára. 1953–55-ben a pártfőisk.-n tanult; 1955–59-ben a Bp., III. ker.-i PB első titkára. 1959-ben visszament Csepelre és a Csepel Vas- és Fémművek MSZMP-szervezetének első titkára, majd 1970–78-ban az ELZETT Fémlemezipari Művek vezérig.-ja volt. ogy.-i képviselő (1953–71), az MSZMP Központi Bizottságának tagja (1959–70), a Bp.-i PB és az ELZETT Művek PB-jének tagja (1970–78) volt. – Irod. M. E. (Népszabadság, 1978. jan. 24.).