Molnár Gábor (Bp., 1908. dec. 2. – Bp., 1980. okt. 29.): vadász, író. 1927-ben Pápán mezőgazdasági képesítést szerzett, majd gyakornok lett. 1930-ban a Magy. Nemzeti Múz. expedíciójával Brazíliába ment. Társai hazajöttek, ő hivatalos támogatás nélkül folytatta kutatómunkáját. Vadbőrök és mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát. Ültetvényvezető lett, hogy pénzhez jusson. 1932-ben egy baleset következtében elvesztette szeme világát. Ekkor tért haza és kezdett írni. Műveiben a bennszülöttek, a kisvárosok, települések életének, szokásainak hiteles leírását adja. 1948-ban szerkesztésében jelent meg a Magyar portugál szótár. – F. m. Kalandok a brazíliai őserdőben (útleírás, Bp., 1940); Ry-Ke a Matto Grosso ősvadonában (ifj. r., Bp., 1944); Az óriáskígyók földjén (útleírás, Bp., 1955); Jaguárországban (útleírás, Bp., 1960); Pálmakunyhó az őserdőben (útleírás, Bp., 1963); Ahol az ösvény véget ér (útleírás, Bp., 1964); Egymillió hős országa. Arhangaj őserdőitől a Góbi sivatagig (útleírás, Bp., 1966); Négyen a vadonban (vadászkalandok, Bp., 1966); A dzsungel doktora (Vital Brasil élete, Bp., 1967); Holdárnyékban az őserdő (útleírás, Bp., 1967); Gyémántmosók (r., Bp., 1972); Makk és jaguár (önéletrajzi r., Bp., 1972), Éjbezuhant évek (önéletrajzi r., Bp., 1973); Én kedves Amazóniám (útleírás, Bp., 1975); A csendes halál démona (r., Bp., 1977); A Bakonytól Amazóniáig (önéletrajzi r., Bp., 1978). – Irod. Szentmihályi Szabó Péter: M. G. halálára (Élet és Irod., 1980. 45. sz.); Domokos János: M. G. (Kritika, 1981. 1. sz.).