Molnár Imre (Péterréve, 1888. okt. 28. – Bp., 1977. nov. 25.): zenetudós, énekpedagógus, fonetikai kutató, főiskolai tanár. Kántortanító fia. A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán (1906–10), ezzel egyidőben a Bellovics Zeneisk.-ban, később Farkas Ödönnél tanult. 1912-ben bölcsészdoktorátust nyert. Pályáját Szabó Ervin közeli munkatársaként kezdte. A Tanácsköztársaság idején a Markó u.-i főreálisk. ig.-jává nevezték ki, de 1919-ben kényszernyugdíjazták. Egy ideig a Nemzeti Zenede könyvtárát vezette, 1922–1933 között ugyanitt tanár volt. 1924-ben feleségül vette Hír Sári zongoraművésznőt. 1925-ben Kern Auréllal megjelentette Daloskert c. gyűjteményét, amelynek több darabját hanglemezre is énekelte Hír Sári zongorakíséretével. 1919–1938 között a Magyarság c. lap zenekritikusa, majd a Magyar Nemzetbe írt kritikákat (1938–44). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. tanára volt (1933–59), nyugdíjba vonulása után hangképzést tanított a M. Áll. Népi Együttesben. Számos kiváló, sőt világhírű énekes került ki isk.-jából. A Magy. Rádió első bemondóit ő tanította a szép beszédre. Pedagógiájában általában nem szerette az idegen nyelven való éneklést, ezért néhány tanártársával ellentétbe került. Páratlan értékű m. daltörténeti dokumentációs kutatása. 15 nyelvből készített kiváló dalfordításokat. A magyar muzsika könyve c. enciklopédiája fényképfelvételekkel is illusztrált gyűjteménye a század első négy évtizedében működő muzsikusainak, beleértve a kor könnyűzenészeit, nótaszerzőit, cigányprímásait is. 1977-ben a Magy. Népköztársaság Művészeti Alapjának nagydíjával tüntették ki. – F. m. Játékország (Lajtha Lászlóval, Bp., 1929); A magyar muzsika könyve (Bp., 1936); Beszéd-ének (Zeneművészeti Főisk. Évk., Bp., 1941); Eufonetika a szép beszéd és éneklés tana (Bp., 1942); A magyar hanglejtés rendszere. A magyar énekbeszéd recitativóban és afiosóban (Új Zenei Szle, 1956); A hangszín problematikája és a magánhangzók skálarendje (Bp., 1961); Eufonetika a széphangzás módszertana (Bp. 1966); Pataky Kálmán (Somogyi Vilmossal, Bp., 1968); Báthy Anna (Somogyi Vilmossal, Bp., 1969). – Irod. Schelken Pálma: Egy zenetudós halálára (Parlando 1978. 2. sz.); (r. p.): Meghalt M. I. zenetudós (Magyar Nemzet, 1977. nov. 30.).