Molnár István (Várhely, 1902. máj. 15. – Bp., 1972. ápr. 26.): belgyógyász, ideggyógyász. Oklevelet a bp.-i egy.-en szerzett (1926). 1927–28-ban a Rókus Kórház belgyógyászati osztályán externista orvos, 1928-tól 1946-ig a bp.-i I., ill. II. sz. Belgyógyászati Klinikán gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus volt. Közben belgyógyászati és ideggyógyászati képesítést szerzett, 1940-ben magántanárrá habilitálták. 1946–1951 között Bp.-en folytatott magángyakorlatot, 1951–53-ban a XVIII. ker. Rendelőintézet ideggyógyászati szakrendelését vezette. 1954–62-ben az Orsz. Reuma- és Fizioterápiás Intézet (ORFI) I. sz. Belgyógyászati Osztályán adjunktus, főorvos, 1962-től 1971-ig, nyugdíjazásáig az István Kórház II. sz. belgyógyászati osztályának vezető főorvosa volt. Tudományos témakörei az élettan, a belgyógyászat és ideggyógyászat számos területét ölelték fel. Mintegy száz tudományos dolgozata, több könyve jelent meg. – M. Diagnosztikai tévedések a kliniko-pathológiai konferenciák megvilágításában (Farkas Károllyal, Bp., 1959); Leggyakoribb diagnosztikus tévedések (Farkas Károllyal, Bp., 1961); A Belgyógyászati Ügyelet ABC-je (Bp., 1962).