Molnár István, 1902-től Rudinai Molnár (Esztergom, 1850. febr. 7. – Bp., 1920. okt. 19.): pomológus és szőlész, kertészeti szakíró. Tanulmányait a keszthelyi Orsz. Gazdasági Felsőbb Tanintézetben végezte 1869 – 71-ben. Németo.-ban a karslruhei műegy.-en borvegytani tanulmányokat folytatott. Utána 1872-től a tapolcai gazdasági és borászati isk. ig.-ja, 1876-tól a budai vincellérképző intézet ig. tanára volt. 1886 – 94-ben a közös pénzügymin.-ban Bosznia-Hercegovina szőlőművelési szaktanácsadójaként működött, közben több külföldi tanulmányutat tett. A filoxéra pusztítását követő első szőlőfelújításon, a szőlők megmentésén új módszerek bevezetésével munkálkodott. 1893-ban a tervei alapján felállított bp.-i Kertészeti Tanintézet ig. tanára lett, 1896-ban vállalta a földművelésügyi min.-ban a gyümölcsészeti és kertészeti ügyosztály megszervezését és azt 1897-től vezette. 1907-ben a Földművelésügyi Min.-ban a kertészeti ügyosztály vezetője. 1913-ban ment nyugdíjba. Jelentős szerepet játszott a kertészeti kiállítások rendezése és a hazai modem szőlőés gyümölcstermesztés fellendítése terén. Megalapította a gazdaságos gyümölcstermesztés érdekében az egyes vidékeken a kevés számú tömegtermesztésre alkalmas fajtákat. Elszaporításukra faiskolák tömegét létesítette. Gazdag szakirodalmi munkássága is, 1877-től 1886-ig a Borászati Lapokat, 1891-től 1912-ig a Gyümölcskertész c. szaklápot szerk. – F. m. Az okszerű borászat népszerű vezérfonala (Bp., 1877); A szőlőművelés és borászat kézikönyve (Bp., 1883); Szőlőművelési káté (Bp., 1885); A fatenyésztés… (7 kiadást ért meg, Bp., 1898); A mezőgazdasági gyümölcstermelés és értékesítés (Bp., 1899); Magyar pomológia (Bp., 1900, francia nyelven is); A nemes fűz művelése (Bp., 1902); Gyakorlati gyümölcstermelés (Bp., 1913); A kisgazda teendője (Bp., 1916). – Irod. Rudinai M. I. – Ötvenéves írói jubileuma (Köztelek, 1920); Rudinai M. I. (Borászati L. 1920); Rudinai M. I. (Kertészet, 1920); Emlékünnepély a Kertészeti Tanintézetben (Kertészet, 1923).