Molnár László (Kiskunfélegyháza, 1857. nov. 25. – Bp., 1925. febr. 5.): színész, színikritikus. Jogi tanulmányait a bp.-i egy: en 1875 – 80 között végezte. 1881-től Pest vm. tb. aljegyzője. 1884-ben színészi pályára lépett Szegeden Nagy Vince társulatánál, majd, Nagyváradra ment. 1886-ban Debrecenbe szerződött. 1889-ben vendégszerepelt a Nemzeti Színházban. 1896-tól a Vígszínház, majd a Magyar Színház tagja. 1901-től a kolozsvári színháznál játszott. 1902-ben Bp: en a Nemzeti Színház tagja lett. 1906-tól a színészak. tanára, 1918-tól a színészegyesületi színészisk. ig.-ja volt. 1918-tól a Nemzeti Színház örökös tagja. 1923-ban nyugalomba vonult, 1898 – 1900-ban az Orsz. Színészegyesület elnöke. Elbeszéléseket, tárcákat, színikritikákat írt vidéki és fővárosi lapokba. Kiváló drámai színész volt. Színészi munkáján kívül pedagógiai munkásságot is kifejtett. – F. sz. Lear király (Shakespeare); Bánk bán (Katona József); Radványi ezredes (Herczeg Ferenc: Gyurkovics lányok). – F. m. Az egyéniség a művészetben, különös tekintettel a színművészetre (Szeged, 1893); Jelmeztan színésziskolák használatára (Bp., 1906); Egressy Gábor és kortársai. Levelek Egressy Gáborhoz 1835 – 65 (Bp., 1908). – Irod. B. Virágh Géza: A magyar színművészet (Bp., 1900).