Molnár Tibor (Zagyvapálfalva, 1921. júl. 26. – Bp., 1982. nov. 23.): színész, Jászai-díjas (1955), Kossuth-díjas (1956). 1949-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főisk.-t. Egy évadon át a bp.-i Nemzeti Színház, 1950-től a Petőfi Színház tagja volt. 1956. nov.-ben külföldre távozott, Bécsben, Münchenben, Genovában, Londonban élt. 1959-ben hazatért és a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. 1962-től nyugdíjazásáig a Vígszínházban játszott. 1948-tól filmezett, első filmszerepe Tarcali Jani volt a Talpalatnyi föld c. filmben. Filmszerepei nagy elismerést és népszerűséget szereztek számára. Elsősorban munkás- és parasztfigurák megformálásával tűnt ki. Külföldi hányattatásának történetét Hosszú út c. visszaemlékezésében írta meg (Bp., 1962). – F. sz. Nemecsek szabó (Molnár Ferenc–Füsti József: A Pál utcai fiúk); Eddie Carbone (A. Miller: Pillantás a hídról); Scapin (Molière: Scapin furfangjai); Tanító (Bródy Sándor: A tanítónő); Talbott sheriff (T. Williams: Orfeusz alászáll); Bolond (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok). – I. f. Talpalatnyi föld (1948); Déryné (1951); Budapesti tavasz (1955); 9-es számú kórterem (1955); Két félidő a pokolban (1961); Tízezer nap (1967); Csillagosok, katonák (1968); Azonosítás (1975); Magyarok (1977); Kinek a törvénye? (1978). – Irod. Nagy Judit: M. T. (Film, Színház, Muzsika, 1982. dec. 4.); Barabás Tamás: M. T. (Tükör, 1982. dec. 5.); T. T.: M. T. Kritika, 1983. 1. sz.); In memoriam M. T. (Filmévkönyv, 1983).