Molnos Lipót, Müller; Molnosy Müller (Váradles, 1897. jún. 16. – Bp., 1982. okt. 16.): irodalomtörténész. 1915-től mint az Eötvös Kollégium tagja a bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán tanult. 2 évi frontszolgálat letöltése után 1921-ben bölcsészdoktori, 1922-ben francia-m. szakos középisk. tanári oklevelet szerzett. 1921-1924-ben a székesfehérvári áll. főreálisk. tanára, 1924-1930-ban a pécsi Egy.-i Könyvtárban dolgozott, egyidejűleg a pécsi tudományegy. francia lektora volt. 1927-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Min. (VKM) megbízásából megszervezte a párizsi Magy. Tanulmányi Központot, a későbbi Magy. Intézetet, melynek 1930-1944 között ig.-ja volt. 1930-tól 1944-ig a párizsi École Nationale de Langues Vivantes Orientales m. lektora, majd előadója; tanított a párizsi és lille-i egy.-en is. 1937-ben a „Magyar-francia irodalmi kapcsolatok és hatások” c. tárgykörből magántanári képesítést szerzett a pécsi tudományegy.-en. Hazatérése (1944) után 1948-ig a VKM kulturális kapcsolatok osztályán francia előadó. 1948-1950-ben a Természettudományi Múz. főkönyvtárosa. 1950-ben nyugdíjazták. 1951-1965 között fordító és könyvtáros volt a Műszeripari Kutatóintézetben. 1933-1944-ben Bárczi Gézával, majd Hankiss Jánossal szerk. a Revue des Études Hongroises c. folyóiratot; kiadta Mécs László verseinek francia fordítását (Párizs, 1938; P. Valéry előszavával, Párizs, 1942). Közreműködött Eckhardt Sándor Magyar–francia (Bp., 1958) és Francia–magyar szótára (Bp., 1960) szóanyagának gyűjtésében. Jelentős érdemeket szerzett a m. kultúra franciao.-i megismertetése érdekében. Tanulmányaiban a francia-m. történelmi és kulturális kapcsolatokkal foglalkozott. Párizsi tartózkodása idején személyes kapcsolatban állt a korabeli francia kulturális élet kiemelkedő személyiségeivel (P. Valéry, A. Honegger, P. Claudel, H. Montherlant, J. Cocteau, P. Hazard stb.).– F. m. Petőfi politikai költészete és Béranger (Bp., 1924); II. Rákóczi Ferenc a korabeli francia irodalomban (Rákóczi Emlékkönyv, II., Bp., 1935); Anthologie de la prose hongroise (összeáll. Hankiss Jánossal, Párizs, 1938); A műszeripari dokumentáció és tájékoztatás forrásai (Györe Pállal, Bp., 1961).