Móra Mihály (Dunavecse, 1908. febr. 8. – Bp., 1967. szept. 18.): jogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1952). Jogi tanulmányokat a bp.-i tudományegy.-en (1926–30), Bécsben (1936–37) és Rómában (1939) végzett, jogi doktori (1931), bírói és ügyvédi vizsgát tett (1935–36). 1931–45-ben bíró, 1942-ben a bp.-i tudományegy.-en az egyházi eljárásjog és története magántanárává képesítették. A szegedi tudományegy.-en az egyházjog (1947–48), a polgári eljárásjog (1949–52) tanszékvezető egy.-i tanára, a Jogászegyleti Szemle felelős szerk.-je (1947–48), a Magyar Jogászegylet Könyvtára szerk.-je (1947–48). A bp.-i Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) a büntető eljárásjogi (1952–60), majd a római jogi tanszék vezetője (1960–67). A Magy. Jogász Szövetség választmányi tagja. Az eljárásjog körében folytatott kutatásait külföldön is elismerték. Élete végén a római jog kérdéseivel foglalkozott. Érdemeket szerzett a jogi nyelvművelés terén. – F. m. Az ítélet végrehajtásával kapcsolatos főbb kérdések. A Codex Juris Canonici alapján, figyelemmel a régi jogra is (Bp., 1934); Die Frage der Zivilprozessen und der Beweislast bei Gratian (Pécs, 1937); Magister Gratanius mint perjogász (Bp., 1938); Az egyházi adó és az egyházközség alapkérdései az egyházi és világi jog szerint (Bp., 1941); Esterházy Károly gróf, egri püspök szerepe a sommás házassági köteléki per jogtörténetében (Bp., 1943); A magyar büntető eljárási jog (egy.-i tankönyv, Kocsis Mihállyal, Bp., 1961). – Irod. Diósdi György: M. M. (Jogtud. Közl. 1968., 3. sz.).