Moravcsik Gyula (Bp., 1892. jan. 29. – Bp., 1972. dec. 10.): klasszika-filológus, bizantinológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1934, r. 1945), Kossuth-díjas (1949). Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte; bölcsészdoktorrá avatták (1914). Orosz hadifogságból 1920-ban tért haza. 1920–23-ban gimn.-i tanár, 1923–36-ban az Eötvös Kollégium tanára. 1924-ben a középkori görög filológia fődiszciplínái, különös tekintettel a m.–bizánci érintkezésekre tárgykörben magántanárrá képesítették. 1932-ben rk. tanár lett, 1936-ban a bp.-i tudományegy.-en a görög filológia tanszékének ny. r. tanárává nevezték ki. Tudományos munkásságának fő területe a görög filológia és bizantinológia volt, amelyet nemzetközileg is kimagasló színvonalon művelt. A m.–bizánci történelmi kapcsolatok minden jelentős kérdésével foglalkozott, és ugyancsak számottevőek forrásfeltárásai és forráskritikája a m. bizantinológia tudományos alapjainak megteremtésében. Alapvető munkájában, a Byzantinoturcicában a török népekre vonatkozó bizánci történeti forrásadatokat gyűjtötte össze, összegezve a történelmi irodalomra vonatkozó kutatásokat, melyeket saját tanulmányainak eredményeivel és teljességre törekvő bibliográfiával egészített ki. A művet az MTA 1948-ban Akadémiai Nagyjutalommal tüntette ki. Szerk. a Magyar–Görög Tanulmányok harminc kötetét, amelyekben javarészt tanítványainak tanulmányai jelentek meg. Lefordította és az eredeti szöveggel kiadta Bíborban született Konstantin A birodalom kormányzása (Bp., 1950) c. művét. A bajor (1954), a bolgár (1942), az NDK (berüni, 1955), az osztrák (1964) tudományos ak. l., a szerb Tudományos és Művészeti Ak. (1965), az Athéni Ak. (1966) külső tagja; az athéni egy. t. doktora (1964). Ókortudományi Társ. elnöke, alelnöke a Nemzetközi Bizantinológiai Társ.-nak. Bizánci forráskutatásaiért megkapta a Samuel Körber-díjat (1934). – F. m. A csodaszarvas mondája a bizánci íróknál (doktori értekezés, Bp., 1914); Szent László leánya és a bizánci Pantokrator-monostor (Bp.–Konstantinápoly, 1923); A magyar történet bizánci forrásai (Bp., 1934); A papiruszok világából (Bp., 1942); Byzantinoturcica (I–II., Bp., 1942–1943, átdolgozott és bővített kiadás Berlin, 1958); Bizánc és a magyarság (Bp., 1953); Bevezetés a bizantinológiába (Bp., 1966); Studya Byzantina (Bp., 1967); Byzantium and the Magyars (Amsterdam–Bp., 1970); Einführung in die Byzantinologie (Bp., 1976). – Irod. Harmatta János: M. Gy. (Magy. Tud., 1973. 10. sz.); Székely György: M. Gy. (1892–1972) (Századok, 1974. 2. sz.).