Murányi Antal, Igler (Kapuvár, 1897. jún. 19. – Bp., 1957. ápr. 9.): gyógypedagógus. Szegeden, a Siketnémák Tanintézetében (1924), majd a süketek bp.-i intézetében tanított. Tanulmányait ösztöndíjasként az USA-ban, a Clarke Schoolban folytatta (1932). A Hibásbeszédűek Áll. Intézetének ig.-ja (1942–51), egyidejűleg a Gyógypedagógiai Tanárképző Főisk. tanára. Munkássága utolsó éveiben orsz. tanulmányi felügyelő és főelőadó a közoktatásügyi min.-ban. Tevékenysége a hallássérültek beszéd- és hallásnevelése terén jelentős, a differenciált oktatás egyik szorgalmazója volt. Több tankönyvet írt. – F. m. Az önkéntes megnyilatkozás értékelése a beszédtanítás során (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1928. 9-10. sz.); A siketek oktatásának problémái (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1934. 3–4. sz.); A beszéd fizikai ingerhatása – a siketek fülön át való beszédtanításának alapismeretei (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1936. 1–4., 5–8. sz.); A siketek oktatásügye a gyógypedagógia keretében (Magy. Gyógyped. Tanárok Közl., 1939. 4. sz.); Adagoljunk-e hangokat a fülön át való beszédtanításban (Magy. Gyógyped. Tanárok Közl., 1939. 4. sz.); A siketnémák neveléstana II. A siketnéma gyermek (főisk. jegyzet, Bp., 1942); A pöszebeszéd javításának gyakorlati kézikönyve (főisk. jegyzet, Bp., 1948); Kiejtéstanítási feladatok a hangkapcsolódások területén (Gyógyped., 1955. 4. sz.). – Irod. Bachmann, W.-Gordos, Sz. A.-Lányi, E. Á.: Magyar gyógypedagógusok biográfiája (Rheinstetten, 1977).