Murányi-Kovács Endre, Kovács Endre (eredeti név) (Bp., 1908. márc. 10. – Bp., 1968. márc. 21.): író, költő, műfordító, az irodalomtudományok doktora (1967). 1925-ben a bécsi Világkereskedelmi Főisk.-ra iratkozott be, majd 1931-ben Bp.-en a jogot is elvégezte. Magántisztviselőként dolgozott, emellett verseket és novellákat, kritikákat írt a Népszavába, Magyar Hírlapba és más lapokba. 1934-től a Független Szemle irodalmi rovatvezetője. Első kötete a novellákat tartalmazó Akik engem szeretnek 1933-ban jelent meg, első verseskötete Börtön címmel 1936-ban. 1938-ban feleségével, Murányi Zsuzsa pszichológussal, Párizsba emigrált, ahol kapcsolatot teremtett az emigráns munkásmozgalommal. Munkatársa a Szabad Szónak és az amerikai m. nyelvű lapoknak. A II. világháború kitörése után Clermont-Ferrand-ba költözött, s az oda menekült strasbourgi egy.-en összehasonlító irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat folytatott. A strasbourgi egy.-től és a svájci Rockefeller-alaptól tudományos ösztöndíjat kapott. 1944. jan.-tól a Billon-környéki partizánok közt élt álnéven és hírközlő munkát végzett. Tagja lett a Francia Kommunista Pártnak, s megszervezte a Magy. Függetlenségi Mozgalom közép-franciao.-i csoportját, majd Párizsban a mozgalom főtitkára volt. Szerk. a Párizsi Magyar Szemlét. 1946. aug.-ban tért haza, egy ideig újságíróskodott, azután a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium külföldi kulturális kapcsolatok osztályán előadó, 1949-től osztályvezető. 1948–1950 között a szegedi tudományegy. francia nyelv- és irodalom tanszékének vezetője, 1950–1957 között az OSZK osztályvezetője. 1958-tól 1964-ig a Műterem c. képzőművészeti folyóirat szerk.-je, 1964-től haláláig a Magyarország c. hetilap kulturális rovatvezetője volt. Számos ifjúsági regényt írt. Sokat fordított m.-ra Aragon, Pierre Courtade, Alain René, Le Sage műveiből. Kiállításokról írt kritikai és művészeti tanulmányai francia és m. folyóiratokban jelentek meg. – M. Napló helyett (válogatott versek, 1936–49, Bp., 1949); 1848. Forradalom Párizsban (korrajz, Bp., 1948); A barikádok fiai (r., Bp., 1952); A Rákosi-zászlóért (ifjúsági r., M.-K. Zsuzsával, Bp., 1953); Gilbert kapitány (r., Bp., 1954); Garibaldi dobosa (r., Bp., 1955); Szenvedélyes évek (r., Bp., 1957); A firenzei varázsló (Leonardo da Vinci ifjúságának regénye, Bp., 1958); Courbet (tanulmány, Bp., 1962); Robin Hood apródja (mesék, Bp., 1960); A kalóz leánya (r., Bp., 1961); Akik szeretni tudtak (a Szenvedélyes évek c. r., folytatása Bp., 1962); Anatole France (Bp., 1964); Manet, Degas, Renoir (Bp., 1964); Hét álnév (r., Bp., 1966). – Irod. Radnóti Miklós: M. K. E. verseskötetéről (Próza, Bp., 1971); Sós Levente: A 60 éves M. K. E. köszöntése (Népszabadság, 1968. márc. 8.); Rónai Mihály András: Saint-André-des-Arts (Élet és Irod., 1968. 10. sz.); Hárs László: Halotti maszk (Élet és Irod., 1968. 12. sz.); Szombathelyi Ervin: Meghalt M. K. E. (Népszava, 1968. márc. 22.); Fóthy János: M. K. E. (Művészet, 1968. 7. sz.).