Münnich Ferenc (Seregélyes, 1886. nov. 16. – Bp., 1967. nov. 29.): jogász, miniszterelnök. Jogot végzett Bp.-en. Rövid ideig tisztviselő volt. Az I. világháború alatt, 1915-ben orosz hadifogságba került. Tomszkban egyik vezetője lett az antimilitarista-szocialista tisztek csoportjának. 1917-ban belépett az Oroszo.-i Kommunista Pártba. 1918-ban a Vörös Hadsereg internacionalista egységeinek egyik parancsnokaként harcolt. Hazatérve részt vett a KMP megalakításában. A Tanácsköztársaság idején a Hadügyi Népbiztosság szervezési osztályának vezetője, a Vörös Hadsereg 6. hadosztályának parancsnoka. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, 1921-ben Berlinben a Német Kommunista Párt megbízottjaként egyik irányítója a középnémeto.-i munkások fegyveres akcióinak. Letartóztatták és 1922-ben kiutasították Németo.-ból. 1922-től a Szovjetunióban élt, az ásványolajipari ellenőrző bizottság vezetője. A moszkvai Sarló és Kalapács (1924–37) c. folyóirat szerk. bizottságának tagja. 1936-ban önkéntesként Spanyolo.-ba ment, a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, utóbb a 11. nemzetközi brigád parancsnoka. 1938-ban Franciao.-ban internálták. 1940 végén visszatért a SZU-ba, 1942-től mint a szovjet hadsereg tisztje a sztálingrádi fronton harcolt, később a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztőségének vezetője. 1945-ben hazatért, 1946–49-ben Bp. rendőrfőkapitánya, a népi államrendőrség egyik kiépítője volt. 1949 után diplomáciai külképviseleteket vezetett. 1956 őszén a forradalom és szabadságharc ellen vívott politikai és fegyveres harc egyik vezetője. A konszolidációért, a párt és az állam újjászervezéséért folytatott küzdelem élenjáró harcosa. 1956. nov.-től a Magy. Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a fegyveres erők min.-e, belügymin., majd miniszterelnökh., 1958–61-ben a min.-tanács elnöke, 1961–65-ben államin. 1956. nov.-től az MSZMP Intéző Bizottságának, majd a Központi Bizottságának haláláig és a Politikai Bizottságnak 1956-tól 1966-ig tagja. Emlékezéseit Viharos út c. írta meg (Bp., 1966). Dokumentumfilm készült belőle Hámos György forgatókönyve alapján 1969-ben. – M. Egységben a békéért, a szocializmusért (válogatott beszédek és írások, Bp., 1959); Viharos út (önéletrajz, Bp., 1966); – Irod. Hámos György: Az ismert katona sírjánál (Élet és Irod., 1967. dec. 9.); M. F. a spanyol polgárháborúban (szerk. Münnichné Berényi Etelka, Bp., 1976).