Németh Antal (Bp., 1903. máj. 19. – Balatonfüred, 1968. okt. 28.): színházi rendező, kritikus, színház-esztéta. Peéry Piri színésznő férje. Tanulmányait a bp.-i és a berlini egy.-en végezte. Munkássága kezdetén számos cikket írt a színháztudomány köréből, majd az új szovjet irodalom, színház és film első m. méltatói közé tartozott. Az 1920-as években a kísérleti avantgarde színházi törekvések híve, berlini tartózkodásakor (1928-29) ismerkedett meg a weimari stílusú színházzal. A színjátszás esztétikájának vázlata címen írt doktori értekezést. A kultuszminisztérium ösztöndíjával Münchenben, Kölnben és Párizsban tanulmányozta a korszerű rendezést. Az Alapi-féle vándorló Orsz. Kamaraszínház rendezőjeként első rendezése Strindberg Húsvétja volt. A Színészeti Lexikon munkatársa (1930). 1935-ben a Magy. Rádió főrendezője, jún. 1-én a Nemzeti Színház ig.-ja lett. 1937-ben újra életre hívta a Nemzeti Színház kamaraszínházát Nemzeti Kamaraszínház néven. Bár a jobboldal nyomására került az ig.-i székbe, befolyását, rendezői tehetségét a haladó eszmék szolgálatába állította. Friss műsorpolitikával, a magánszínházakból átszerződtetett művészek közreműködésével újrarendezte Shakespeare drámáit, Molière- és Ibsen-darabokat tűzött műsorára, de az új m. drámairodalom ma már klasszikus alkotói (Tamási Áron, Németh László, Kodolányi János, Kós Károly, Zilahy Lajos) sokszor németellenes, darabjai számára ő biztosított színpadot. Több mint 80 drámát rendezett, Goethe Ős Faustját, Kleist Amphytrionját, O'Neill Amerikai Elektráját is ő állította először m. színpadra. Mint a Nemzeti Színház ig.-ja gyakran szerepelt vendégrendezéseivel német nyelvterületen (1937. Hamburg, Frankfurt am Main, 1943, Bern: Az ember tragédiája). 1944. jún. 30-án leváltották és megszűnt tevékenysége a Rádióban is. 1945 után évekig nem foglalkoztatták, először 1956-ban rendezett a kaposvári Csiky Gergely Színházban (Az ember tragédiája). Ezután a kecskeméti Katona József Színházban (1957–59), a pécsi Nemzeti Színházban (1959–65) rendezett. A bp.-i Erkel Színházban 1958-ban színpadra állította Honegger–Claudel oratóriumát (Johanna a máglyán), 1964-ben emlékezetes rendezése volt a veszprémi Petőfi Színház Othellója. A kölni televízió számára ebben az évben készítette el Az ember tragédiája televíziós változatát. 1965-ben nyugdíjba vonult. – F. m. A színjátszás esztétikájának vázlata (Bp., 1929); Goethe Faustja a színpadon (Bp., 1932); Az ember tragédiája a színpadon (Bp., 1933); Tanulmányok a színház esztétikája köréből (Sárospatak, 1934); Bánk bán száz éve a színpadon (Bp., 1935); Kelet bábjátékművészete (Bp., 1955). – Irod. Boross Elemér: Egy színigazgató halálára (Élet és Irod., 1968. nov. 2.); Magyar Bálint: A Nemzeti Színház története a két világháború között (Bp., 1977).