Neumann Ernő (Tamási, 1916. febr. 28. – Bp., 1986., jún. 10.): vegyész, a kémiai tudományok kandidátusa (1968). A pécsi tudományegy.-en szerzett vegyészi diplomát és vegyészdoktori oklevelet 1940-ben. A II. világháború éveiben fizikai munkás, munkaszolgálatos. 1945 máj.-ában került haza. 1946. nov.-től a Lardoline Olajgyárban üzemmérnök, 1948 márc.-ától vállalatvezető. 1951-ben a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium által szervezett Ásványolaj-tagozat vezetőjévé nevezték ki, majd 1962-ig a vegyipari technikumok szakmai és tanulmányi ügyintézője volt. 1953-tól 1962-ig mint félállású adjunktus a Veszprémi Vegyipari Egy. esti tagozatának vezetője. 1962-től a Bp.-i Műszaki Egy. kémiai technológia tanszékének adjunktusa. 1968-ban megvédte kandidátusi disszertációját. 1971-től a tanszék docense 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig. – A tanszéken a kőolaj-technológiai csoport vezetőjeként új típusú kenőzsírok előállításával, szerkezetének vizsgálatával, továbbá kenőolajok szerkezetvizsgálatával, szénhidrogének vékonyréteg-kromatográfiájával foglalkozott. Számos előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon. Több szabadalmat is bejelentett (1968, 1973). – F. m. Szerves kémiai technológia (Bp., 1950); Kémia (Bp., 1965); Kémiai példatár (Bp., 1965). – Irod. Dr. N. E. (1916-1986) (Jövő Mérnöke, 1986. szept. 12.), Szebényi Imre: N. E. (Jövő Mérnöke, 1986. 20. sz.).