Ney Dávid (Várpalota, 1842. febr. 12. – Bp., 1905. aug. 31.): operaénekes (basszbariton). Szabómesterséget tanult. Tehetségét Ranschburg veszprémi zsidó kántor fedezte fel, aki tanította és a templom kóristájaként alkalmazta. 1863-ban katona lett, részt vett a porosz háborúban. Lombardiában az olasz operakultúrával ismerkedett meg. Bécsben Suppé pártfogolta. Egy ideig Győrött népszínművekben lépett fel. 1874-től a Nemzeti Színház (karénekes, 1877-től magánénekes), 1884-től haláláig az Operaház tagja. Egyike volt a századvég legkiválóbb m. énekeseinek. Nemcsak nagy, hangterjedelméről, nemes csengésű hangjáról, hanem kiváló alakítókészségéről is nevezetes volt. – F. sz. Kormányzó (Mozart: Don Juan); Sarastro (Mozart: Varázsfuvola); Petur (Erkel: Bánk bán); Cillei és Gara (Erkel: Hunyadi László); Salamon (Goldmark: Sába királynője); Mephisto (Gounod: Faust); Hans Sachs (Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok); Wotan (Wagner: Nibelung gyűrűje). – Irod. N. D. (Zeneközlöny, 1905. 22. sz.); Szász Károly: Várszínházi emlékek (Bp., 1921).