Novobáczky Sándor (Szentes, 1924. márc. 29. – Bp., 1989. jún. 8.): újságíró. 1946-ban szerzett egy.-i diplomát a bp.-i tudományegy. jogi karán, ezt követően tisztviselő a Nemzeti Bankban, majd a Pénzügyminisztériumban. Újságírói pályáját a Szabad Nép c. napilapnál kezdte, 1953-ban külpolitikai rovatvezető és szerkesztőbizottsági tag volt. 1955-ben a lázadó kommunisták köréhez tartozott, ezért eltávolították a laptól. 1955-1956-ban a Fogaskerék c. üzemi lapnál dolgozott. 1956 nyarán került a Magyar Nemzethez. 1956. okt. 6-án jelent meg az Irodalmi Újságban Különös emberek? c. cikke, ezért tartóztatták le. 1957. jan. 19-én a fővárosi bíróság tíz hónapi börtönbüntetésre ítélte. Kiszabadulása után évekig letiltották az újságírói pályáról a Corvin Áruház propagandistájaként dolgozott. 1959-ben került a Népsport szerkesztőségébe. 1963-ban a Magyarország c. hetilap alapító tagja, 1968-tól rovatvezetője haláláig. Cikkei jelentek meg a Könyvvilágban, a Budapester Rundschauban. Kitűnő szatirikus képességével a Ludas Matyiban és a Magy. Rádióban is nevet szerzett. – M. A genfi győzelem (Méray Tiborral, Bp., 1954); Berlini jelentés a négyhatalmi tanácskozásról (Nemes Györggyel, Bp., 1954); A külpolitikai agitáció módszereiről (Bp., 1956); Súlyos pesti sértések (Kabaréműsorok, Bp., 1971); Also nein, diese Ungurn! (Glossen, Brachfeld Siegfrieddel, Berlin-Weimar 1974); A csapat szelleme (Egyfelvonásosok, Bp., 1971); Nincs tanú (Színmű Bratislava, 1983). – Irod. Fekete Sándor: N. S. (Új Tükör, 1989. 25. sz.); Ember Mária: Novo (Magy. Nemzet, 1989. jún. 21.).