Nyáry Albert, báró (Bagonya, 1828. jún. 30. – Bp., 1886. jan. 1.): történész, az MTA l. tagja (1872). ~ Jenő br. bátyja. Pesten hallatott filozófiát és jogot. A „Fiatal Magyarország” köréhez tartozott. A szabadságharc idején Kossuth hadsegéde volt. A szabadságharc leverése után emigrált, 1859-ben részt vett Piemont oldalán az olaszfrancia-osztrák háborúban. Olaszo.-ban tartózkodva jelentős levéltári anyagot gyűjtött össze, 1867-ben hazatért, részt vett a Történelmi Társulat megalapításában. Főleg címertani munkái és forráskiadványai jelentősek. Az Archaeológiai Értesítő (1876 – 1879) és a Turul (1883 – 1886) társszerk.-je volt. – F. m. A magyar forradalom napjai (Pest, 1848); Posthumus István és az estei örökség (Modena, 1863); Magyar diplomácziai emlékek Mátyás király korából 1458 – 1490 (szerk. Nagy Ivánnal, I – IV.,Bp., 1875 – 78); A heraldika vezérfonala (Bp., 1886). – Irod. Óváry Lipót: emlékbeszéde (Századok, 1886); Ny. A. (MTA Almanach, 1887.)