Obál Béla (Vashidegkút, 1882. máj. 17. – Bécs, 1951. júl. 25.): történetíró, ev. teológiai akadémiai tanár, újságíró. Teológiai tanulmányait 1901-1905 között az eperjesi ev. teológiai ak.-n végezte. 1905-07-ben a hallei egy.-en tanult. 1907-1918 között az eperjesi ev. teológiai ak.-n az egyháztörténet rk. tanára. 1918 őszén kormánybiztos, majd főispán, a Tanácsköztársaság idején a bp.-i tudományegy. tanára. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, történeti kutatásokkal foglalkozott, 1945 után Sopronban élt, majd visszatért Bécsbe. Közép- és újkori magyar történelemmel foglalkozott. – F. m. Franz Rákoczi II, und sein Freiheitskampf (Halle, 1907); Hungarica Vitebergensia (Halle, 1909); Die Religionspolitik in Ungarn während der Regierung Leopold I. (Halle, 1910); Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914); Der Kongress von Visegrád in Ungarn vom Jahre 1335 und seine Bedeutung für heute (Wien, 1936).