Oravecz Pál (Bp., 1895. máj. 7. – Bp., 1962. aug. 24.): orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). Orvosi diplomáját 1921-ben szerezte meg a bp.-i egy.-en. 1921-től 1931-ig a bp.-i egy. Stomatológiai Klinikáján működött. 1926 – 31-ben a Magy. Fogorvosok Orsz. Egyesületének főtitkára. 1933 – 45-ben a Stefánia Gyermekkórház főorvosa. 1937-től a pécsi egy. orvosi karán- a fogászat szakelőadója. 1938-ban itt magántanári képesítést nyert. 1938-ban megszervezte a pécsi Stomatológiai Klinikát. 1946-ban egy.-i ny. rk. tanár, 1948-tól ny. r. tanár és a pécsi Stomatológiai Klinika ig.-ja volt. Széles körű szakirodalmi munkásságának témaköre főként a gyermekés iskolafogorvosi tudományos kutatást öleli fel. – F. m. A tejfogak cirkularis cariesének új jellemzése (Orvosképzés, 1934); A diastéma physiologikum leírása (Fogorv. Szle, 1936); A veleszületett fogak és a belsősecretiós mirigyek működése közti összefüggés (Orvosképzés, 1938, 1941); Zeitschrift für Stomatologie 1934 (Fogorv. Szle, 1948). – Irod. Huszár György: A magyar fogászat története (Bp., 1965).