Orbán Gábor (Kőszeg, 1883. jan. 1. – Pozsony, 1958. jan. 28.): nyelvész, tanár. Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte, ahol bölcsészdoktorátust szerzett. Finnugor összehasonlitó nyelvtudományi tanulmányokat folytatott Helsinkiben. 1906-ban Privigyén, 1907-től kezdve haláláig Pozsonyban tanított, 1951-től a pozsonyi Pedagógiai Főisk.-n, majd a pozsonyi Komenský Egy.-en m. nyelvészetet adott elő. 1930-ban megválasztották az akkor létesült Csehszlovákiai Magy. Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társ. elnökévé. Számos közép- és főisk. tankönyvet írt. Magyarra fordította Comenius Gentis felicitas c. művét (Pozsony, 1934). – F. m. A finnugor nyelvek számnevei (Pozsony, 1932); Új szlovák-magyar szótár (I – II., Pozsony, 1933); A magyar nyelv (Prága, 1935); A magyar szókincs (Pozsony, 1953); Finn nyelvtan és olvasókönyv (Pozsony, 1954) A helyes magyarság irányelvei (Pozsony, 1956); Bevezetés a nyelvtudományba (Pozsony, 1956).