Osvát Ernő (Nagyvárad, 1877. ápr. 7. – Bp., 1929. okt. 28.): szerkesztő, író. ~ Kálmán fivére. Rövid ideig a nagyváradi jogak.-n tanult. Nagyváradon jelent meg első tárcanovellája. 1895-ben Bp.-re költözött, jogásznak készült, hamarosan azonban átiratkozott a bölcsészkarra. Első névvel jelzett cikke 1897-ben jelent meg az Esti Újságban. 1898 őszétől a Budapesti Hírlap közölte irodalmi kritikáit (Gárdonyi, Ambrus Zoltán, Papp Dániel stb. könyveiről). 1889. nov.-től A Hét belső munkatársa, az irodalmi rovat vezetője. Az 1900-as években az Új Magyar Szemle munkatársa. 1901-ben kísérletet tett egy önálló folyóirat megindítására, de csak az előfizetési felhívásig jutott el. Folyóiratszerkesztési tervét csak a következő évben, 1902-ben tudta megvalósítani. 1902 – 1903 között a Magyar Géninszt szerk. 1905-ben megalapította (a csak egy évig megjelent) Figyelő c. folyóiratot. 1908-ban megindult a Nyugat, melyet Ignotus jegyzett főszerkként, Fenyő Miksa és ~ mint szerk.-k. A folyóirat voltaképpeni szerk.-je azonban maradt. 1923-ban 25 éves írói működését fényes külsőségek közt ünnepelte meg az egész haladó m. irodalom. Számos tehetséget fedezett fel (Baits Mihály, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László stb.). A következő évben, 1929-ben lánya halála miatti elkeseredésében öngyilkosságot követett el. Könyvei csupán halála után jelentek meg. – F. m. Az elégedetlenség könyvéből (aforizmagyűjtemény, Gyoma, 1930); Összes írásai (Bp., 1945). – Irod. Nyugat (1923. 6. sz.); Lukács György: Új magyar kultúráért (Bp., 1948); Gellért Oszkár: Kortársaim (Bp., 1954); Illés Endre: Krétarajzok (Bp., 1957); Fodor József: Emlékek a hőskorszakból (Bp., 1964); Sós Endre: Felvillanó arcok (Bp., 1965); Fráter Zoltán: Osvát Ernő élete és halála (Bp., 1987) – Szi. Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Fenyő László, Gellért Oszkár, Juhász Gyula versei.