Pálfy Miklós (Beled, 1911. nov. 26. – Bp., 1972. nov. 12.): ev. teológiai akadémiai tanár. A teológiát a pécsi Erzsébet Tudományegy. soproni ev. hittudományi karán végezte, ahol lelkésszé avatták (1937). Ezután ösztöndíjas a halle–wittenbergi egy.-en, majd a tübingeni teológiai karon (1937–39). A Hallei M. Prot. Egyházismereti Kutatóállomást vezette (1940–1942. szept.) és elkészítette a 150 000 kötetes Hallei Magyar Könyvtár katalógusát, feldolgozta kéziratgyűjteményét. Hazatérése után segédlelkész és német nyelvet tanított a soproni teológusotthonban. 1945. júl.–1946. febr. között a Nemzeti Parasztpárt soproni városi, 1946. febr.–1949. márc. 25. között vm.-i titkára, a Sopron vm.-i Szabadelvű Művelődési Tanács elnöke, majd a Berzsenyi Dániel Népi Kollégium ig.-ja volt (1947–48). Teológiai doktorátust szerzett az ótestamentumi tudományokból (1946). A pécsi tudományegy. soproni hittudományi karán a társadalomtudomány előadására intézeti tanárrá nevezték ki (1946), szakelőadó (1949), majd a kar ószövetségi tanszékének h., utóbb r. tanára (1949), a kar megszűnte után a bp.-i teológiai ak.-n volt az ószövetségi tanszék vezetője (1950), díszdoktora (1970). Részt vett az ev. egyház ökumenikus munkájában, a prot. egyházak bibliafordító munkájában, az Egyházak Világtanácsa, a Hazafias Népfront és az Orsz. Béketanács munkájában. Alapító tagja volt a prágai Keresztyény Békekonferenciának. Kezdettől munkatársa, szerk. bizottsági tagja, később szerk.-je volt az Evangélikus Élet c. hetilapnak, alapító társszerk.-je a Theológiai Szemlének, főszerk.-je (1959–67) a Lelkipásztor c. havi folyóiratnak. – F. m. Héber nyelv- és gyakorlókönyv (Bp., 1963); Jeremiás próféta könyvének magyarázata (I–II., Bp., 1965–69); Bibliographische Seltenheiten der Hallenser Ungarischen Bibliothek (Halle, 1967); Az Ótestamentom világa (Muntag Andorral és Solymár Péterrel, Bp., 1973). – Irod. P. M. tb. teol. doktor (Lelkipásztor, 1971); Szamosközi István: D. Dr. P. M. (Theol. Szemle, 1973. 5–6. sz.).