Palotai Boris (Nagyvárad, 1904. máj. 23. – Bp., 1983. szept. 13.): író, József Attila-díjas (1950, 1967). Bacsó Péter filmrendező édesanyja, ~ Erzsi testvére. 1919-től Kassán élt 1940-ig, itt végezte középiskolai tanulmányait. Itt jelent meg 1926-ban első verseskötete Tavaszi áradás c.-en. 1933-ban jelent meg Az úszóbajnoknő c. kisregénye, majd a Péter, egy szegény kisdiák regényével (Bp., 1934) megnyerte az Athenaeum Kiadó regénypályázatának díját. Egyik rövidebb írására felfigyelt Fejős Pál rendező, s ekkor kezdődött ~ „filmes” karrierje: regényeiből, elbeszéléseiből hat filmet forgattak. 1946-ban az Asszonyok c. lap szerk.-je volt. 1947 és 1953 között kulturális rovatvezetőként a Népszava szerkesztőségében dolgozott. Rendszeres riportutakat tett Sztálinvárosban, egy időre a munkások közé költözött, hogy hiteles tapasztalatokat szerezhessen a megfeszített iramú építőmunkáról. Benyomásairól elbeszélésekben (Kakasszó, Bp., 1951), riportokban és regényekben számolt be (Sztálinvárosi gyerekek, Bp., 1953). E műveit németül és oroszul is kiadták. Az ötvenes évek egyik sikeres filmjének (Én és a nagyapám) forgatókönyvírója. Nagy sikere volt Ünnepi vacsora (Bp., 1955) c. regényének, oroszul is. A következő években elmélyült és megkeseredett regényeinek világa, jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit. Kivételes sikere volt Keserű mandula (Bp., 1958) c. regényének, mely több kiadást megért. Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. Legjobb írásaiban hitelesen mutatta be korát. A műveinek alapján készült Kiskrajcár, Ünnepi vacsora, Nappali sötétség c. filmek a locarnói filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerték el, a Nő a barakkban c. televíziós drámája a Monte-carlói filmfesztivál nagydíját kapta. – M. Tavaszi áradás (versek, Kassa, 1926); Valaminek a végén (versek, Bp., 1929); Az úszóbajnoknő (kisr., Bp., 1933); Péter, egy szegény kisdiák regénye (Bp., 1934); Csillag és kenyér (versek, Kassa, 1936); Isten ölében (novellák, Tornalja, 1936); Julika (ifjúsági r., Bp., 1937); Julika és az ötödik osztály (ifjúsági r, Bp, 1939); Kassai diákok (ifjúsági r., Bp., 1940); A mókusutcai titok (ifjúsági r., Bp., 1941); Hátsó lépcső (novellák, Bp., 1941); Semetke úr éjszakája (r., Bp., 1942); Botrány a szállodában (r., Bp., 1943); Kegyetlen ifjúság (r., Bp., 1943); Anyák (elb., Bp., 1947); Julika tizenhat éves („R. fiatal lányok számára”, Bp., 1948); Tűzhely (elb., Bp., 1949); Puskásné (r., Bp., 1950); Kakasszó (elb. az épülő Sztálinvárosról, Bp., 1951); Új emberek a Dunai Vasműnél (riportok, Bp., 1951); Sztálinvárosi gyerekek (r., Bp., 1953); Ünnepi vacsora (r., Bp., 1955); Varázsige (elb., Bp., 1955); Keserű mandula (r., Bp., 1958); Válogatott tévedéseim (elb., Bp., 1959); Viharos mennyország (r., Bp., 1960); Aprópénz (karcolatok, Bp., 1961); A madarak elhallgattak (r., Bp., 1962); Vidám vasárnap (karcolatok, Bp., 1963); A férfi (kisr. és elb., Bp., 1964); A színésznő és az oroszlán (vidám történetek, Bp., 1966); Örök harag (történetek gyerekeknek, Bp., 1966); Zöld dió (r., Bp., 1968); Szerelmespár (elb., Bp., 1973); Hetedik év (kisr., novellák, Bp., 1978); A másik (novellák, Bp., 1981); Bejöhetsz hozzám panaszkodni (novellák, Bp., 1982); Ki ismer engem? (elb., tárcák, Bp., 1985). – Irod. Faragó Vilmos: Egy író vonzereje (Élet és Irod., 1978. 23. sz.); Tamás István: A hetvenötéves P. B. köszöntése (Kritika, 1979. 5. sz.); Bata Imre: Búcsú P. B.-tól (Kortárs, 1983. m. sz.); Tamás István: P. B. (Kritika, 1983. 10. sz.), Rónay László: Tragikus életszakaszok (Új Irás, 1983. 8. sz.); Jókai Anna: P. B. (Élet és Irod., 1983. 38. sz.); Berkes Erzsébet: Nőügyek-Nőírók (B. E.: Pillanatképek, Bp., 1984); Major Ottó: Író a baloldalon. P. B.-ról (M. O.: Egy nemzet férfikora, Bp., 1984).