Palotay László (Máramarossziget, 1830. jún. 13. – Nagyvárad, 1908. szept. 26.) szabadságharcos, r. k. pap, író. 1848 – 49-ben Bem erdélyi hadseregében szolgált, főhadnagy lett. Világos után bujdosott. 1851-től a nagyváradi papnevelde hallgatója volt, 1854-ben Rómába küldték teológiai tanulmányai befejezésére. 1856-tól nagyváradi káplán, 1858-tól püspöki udvari pap, 1868-tól nagyvárad-olaszi plébanos-alesperes, 1892- től kanonok, 1907-től nagyprépost volt. Igen sok cikke jelent meg korabeli lapokban; egyebek közt Renan és a szabadkőművesség ellen. Jelentős összegekkel járult a szentetornyai, berettyóújfalusi, bucsai templomépítkezésekhez. – F. m. Hasznos és biztos óvszer a világi megromlott tudomány ellen… (I – III., átdolgozás olaszból, Nagyvárad, 1882 – 1883); A szabadkőművességnek tana… (átdolgozás olaszból, Szigethy László álnéven, Bp., 1887. – Irod. Régi nevek – régi regék (Nagyvárad, 1890.