Pantó Dezső (Tiszaföldvár, 1884. jan. 14. – Bp., 1975. nov. 28.): bányamérnök. Oklevelét a selmecbányai főisk.-n szerezte (1907). Gyakornoki éveit Perecesen, Szomolnokon és Selmecbányán töltötte, majd Selmecbányán a főisk. mechanika tanszékén volt tanársegéd. 1910–1914 között a Földtani Intézet mérnökeként a verespataki aranybányászat földtani és bányászati felvételezését végezte, utóbb a bánya üzemmérnöke lett. 1916-ban megbízták a dobsinai tarkaércbányák vezetésével. 1918–1920 között a Pénzügymin.-ban szolgált. 1920-tól a m.–angol Hunoil társaságnál a zalai olajvidéken geológiai kutatásokat folytatott. A társaság megszűnésével az Iparügyi Min. bányászati osztályán a recski tarkaércbánya felvételezését és térképét készítette el. 1933–34-ben a dunai aranymosás kérdéseivel foglalkozott. 1940–42-ben mint az Iparügyi Min. bányászati osztályának vezetője, a felvidéki és erdélyi áll. ércbányák főhatósági irányítását végezte nyugdíjazásáig (1942). Továbbra is különböző üzemek központi vezetője és min. biztosa volt. 1945 után Egercsehiben a vájárképzés ügyeivel foglalkozott. A Magyarhoni Földtani Társulat és az Orsz. Bányászati és Kohászati Egyesület tagjául választotta. – F. m. A dunai aranymosás kérdése – Die Frage der Goldwäscherei an der Donau (Bp., 1935); A balatonfüredi kincstári szénsavas források – Die awarischen Säuerlinge von Balatonfüred (Bp., 1936). – Irod. Ember Kálmán: P. D. (Bány. és Koh. L., Bányászat, 1976. 2. sz.).