Pap István, Szoboszlai Pap (Újfehértó, 1786. nov. 11. – Debrecen, 1855. aug. 11.): ref. püspök, egyházi író. 1815-ben a göttingeni egy.-en tanult. Hazatérve debreceni kórházi lelkész, majd 1819-ben belvárosi lelkész lett. 1825 – 27-ben a pozsonyi ogy.-en a helvét rendek hitszónoka. Szónoki képessége, konzervatív és aulikus nézetei megszerezték számára a r. k. püspöki kar és az arisztokrácia barátságát. A tiszántúli egyházkerületnek 1827-ben aljegyzője, 1832-ben főjegyzője, 1841-ben püspöke lett. A m. protestáns egyházszervezet ügyében 1855-ben Bécsben tartott értekezleten vezető szerepe volt. A tárgyalásokról naplót vezetett ezt Tóth Sámuel adta ki 1894-ben. – F. m. Diétai prédikációk (Debrecen, 1828); Egyházi beszédek (I – II., Pest, 1841 – 45); . Ünnepi, alkalmi és közönséges egyházi beszédek (I – III., Debrecen, 1857). – Irod. Varga Zoltán: Szoboszlai P. J. élete és munkássága (Debrecen, 1934).