Pap Károly (Sopron, 1897. szept. 24. – Buchenwald, 1944 vége): novella és regényíró. Konzervatív zsidó papi családból származott, de családjával meghasonlott. Részt vett az I. világháborúban. Mint hadnagy a Vörös Hadseregben is szolgált, s egy ideig Murakeresztúr városparancsnoka volt. A tanácshatalom bukása után bebörtönözték. Másfél évig raboskodott. 1923-ban Bécsbe emigrált. Hazatérve alkalmi munkás, vándorszínész, majd tisztviselő volt. 1925-ben visszajött Bp.-re. Írói kibontakozását Szép Ernő, Mikes Lajos és Osvát Ernő segítették. 1926-ban az Est-lapok és a Nyugat munkatársa lett. 1936-ban Baumgarten-díjra jelölték, díjazását azonban a hatóságok megakadályozták. A fasizmus, a zsidóüldözések hatására novellái és regényei témáját főleg a zsidóság múltjából és jelenéből merítette. 1943-ban behívták munkaszolgálatra majd német koncentrációs táborba vitték, ahol áldozatul esett a meghurcoltatásoknak. Pályája első felében írt elbeszéléseit a csodavárás, a zsidó messzianisztikus életérzés hatja át; későbbi elbeszéléseiben kora álszent társadalmát, az ember kegyetlen hajlamait ostorozza. A társadalom kivetettjeinek sorsát festi nyugtalan, sajátosan stilizált nyelven. – F. m. Mikháel (elb., Bp., 1929); Megszabadítottál a haláltól (r., Bp., 1932); A VIII. stáció (r., Bp., 1933); Irgalom (elb., Bp., 1937); Azarel (r., Bp., 1937); Mózes (dráma, Bp., 1940); Batséba (dráma, 1940); A Hószobor (elb., válogatta és bevezette Keresztúry Dezső, Bp., 1954); B. városában történt (I – II., Bp., 1964). – Irod. Németh László: P. K. (Nyugat, 1929); Komlós Aladár: A Toll (1937); Schöpflin Aladár: P. K. (Nyugat, 1938); Galsai Pongrác: Társtalanok (Pécs, 1957); Szabó Ede: Kortárs (1958); Pap Károlyné: Bűnbánat (regényes visszaemlékezések, Bp., 1962); Pap Károlyné: A mese nyomában (Élet és Irodalom 1967. 38. sz.).