Pauer János (Ráckeve, 1814. aug. 1. – Székesfehérvár, 1889. máj. 15.): székesfehérvári püspök, egyházi író, az MTA l. tagja (1858). A pesti tudományegyetemen filozófiát, a Székesfehérvári püspöki szemináriumban teológiát tanult. 1838-ban szentelték pappá. 1841 – 43-ban a Religio és Nevelés, valamint a Fasciculi Ecclesiastico Litterarii c. folyóirat segédszerk.-je volt Pesten. 1845-ben a székesfehérvári papnevelő intézet tanárává nevezték ki, 1869-ben püspöki helynök, 1873-ban nagyprépost, 1878-ban székesfehérvári püspök lett. Egyháztörténettel és városa történetével foglalkozott. Saját könyvgyűjteményével gyarapította a püspöki könyvtárat. – F. m. Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében… (Székesfehérvár, 1847); A Székesfehérvárott fölfedezett királyi sírboltokról (Székesfehérvár, 1849); Antigonus, egy ismeretlen bölcs fölfedezése (Székesfehérvár, 1864); Historia dioecesis Alba-Regalensis 1777 – 1877 (Székesfehérvár, 1877); Supplementum ad historiam dioecesis Alba-Regalensis (Székesfehérvár, 1887). – Irod. Czobor Béla: P. J. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1890).