Paulay Ede (Tokaj, 1836. márc. 15. – Bp., 1894. márc. 12.): színházi rendező, igazgató. ~ Erzsi színésznő apja. Szülei papnak szánták, de ő színésznek állt, Kassán, Szegeden, Debrecenben és Győrött játszott, 1860-tól a kolozsvári színház tagja volt, 1863-ban a Nemzeti Színház szerződtette. Kezdetben mint színész és drámai rendező működött. 1874-ben egy súgóval tettlegességgé fajult összezördülése miatt el kellett hagynia a színházat. 1877-ben újra szerződtették és Szigligeti Ede mellett működött mint drámai főrendező. 1878-tól 1894-ig Szigligeti halála után a Nemzeti Színház ig.-ja. A Színitanodának alapításától, 1863-tól kezdve tanára és titkára, 1874-től alig.-ja s az ebből alakult Színművészeti Ak.-nak 1893-tól első ig.-ja. 1882-től a Kisfaludy Társ. tagja. Az első európai színvonalú m. rendező, műsoralkotásában világirodalmi és régi nemzeti értékek közvetítője volt. Shakespeare és Molière mellett a világirodalom nagy klasszikusainak egész sorát hozta színre: a görög vígjátékot és tragédiát (Plautus: Hetvenkedő katona, Szophoklész: Oidipusz király, Antigoné, Ajax, Élektra; Euripidész: Kyklops), Calderónt, Moretót, Racine-t, Beaumarchais-t, Victor Hugót, Lessinget, Schillert, Goethét ő mutatta be a! Nemzeti Színházban, de a modern dráma kimagasló értékeit is ő ismertette meg a m. közönséggel. Előadta Ibsen Nóra (1889), a Társadalom támaszai (1890) és a Népgyűlölő (1891) c. színműveit, Echegaray drámáit: A nagy Galeottót (1890) stb. Külföldi szerzőkből összeállított műsorának gerincét a modern francia termés alkotta. Legnagyobbak érdemei a m. dráma színpadi kultusza terén. Csiky Gergely valamennyi drámáját ő mutatta be, de felkarolta Szigeti József, Berczik Árpád, Murai Károly, Rákosi Jenő, Bartók Lajos, Váradi Antal, Dóczy Lajos, Somló Sándor, Abonyi Árpád drámai termését is, és ő mutatta be a fiatal Herczeg Ferenc első nagy sikerű darabját, A dolovai nábob lányát. Először tett kísérletet a régi m. drámai irodalom termékeinek meggyökereztetésére. Az első m. ciklus 1881 nyarán volt, a második 1882-ben, az utolsó 1885-ben. Felújította Teleki László Kegyencét és bemutatta saját színpadi átdolgozásában Vörösmarty Csongor és Tünde c. színművét (1879). Életének fő műve Madách Az ember tragédiája színpadi átdolgozása és első előadása (1883), Számos darabot fordított. Több cikkben foglalkozott a dramaturgia elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a m. dráma és a Nemzeti Színház történetével. A Petőfi (1876) és a Kisfaludy Társ. (1882) tagja. – F. m. A színészet elmélete (Pest, 1891). – Irod. Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (Bp., 1933); Rédey Tivadar: P. E. A százéves Kisfaludy Társaság (Bp., 1936); Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története (I., Bp., 1940); Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957).