Paur Iván (Kismarton, 1805. jún. 21. – Sopron, 1888. dec. 17.): régész, történész, az MTA l. tagja (1858). Jogi tanulmányait Pozsonyban végezte. 1831-ben szerzett ügyvédi oklevelet, majd 1832 – 42-ben az Esterházy hg.-i uradalom ügyésze volt. 1844-től a pozsonyi váltótörvényszék gyakornoka, 1847-től a trencséni választott bíróság segédtitkára. 1848 – 49-ben Görgey feldunai hadtestének táborkarában százados, majd őrnagy. Világos után öthónapos fogságot szenvedett; 1852-ben Pestre költözött, s az egy.-en régészeti előadásokat hallgatott. 1855 szept.- étől az MNM díjnoka, majd 1858 dec.-étől 1859 szept.-éig az MTA érem- és levéltárának kezelője. Ekkor a Széchenyi család hívta meg levéltárosául, s e minőségben elsőként rendezte Széchenyi István gr. irományait és levelezését. 1867 – 71-ben Sopron vm. egymást követő főispánjainak titkára. Számos régészeti ásatása közül kiemelkedik a soproni kelta temető feltárása (1885). Régiséggyűjteményével megalapította a Sopron vm.-i múz.-ot. – F. m. Tsányi’s Hans ungarische Chronik vom Jahre 1670 – 1704 (Pest, 1858); XI. Innocent pápa bullája, mellyel néhai kalocsai érsek Széchenyi Pál egykorú pécsi püspök székében megerősíttetett (Pest, 1864); Hazai okmánytár. – Codex diplomaticus patrius (I – III., Nagy Imrével, Ráth Károllyal, Stummer Arnolddal és Véghelyi Dezsővel, Győr, 1865 – 67); Hans Georg Ritter’s Oedenburger Chronik zur Geschichte der Rákóczy’schen Belagerung im Jahre s 1704 (Oedenburg, 1874). – Irod. Bella Lajos: P. I. (Sopron, 1889); Hampel József: Emlékbeszéd P. I., az MTA l. tagja fölött (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1890., VI. 6.).