Péch Antal (Nagyváradolaszi, 1822. jún. 14. – Selmecbánya, 1895. szept. 18.): bányamérnök, szakíró, az MTA l. tagja (1879). ~ József bátyja. A selmecbányai bányászati ak.-n tanult, 1842-ben kincstári szolgálatba lépett a selmeci zúzóműveknél. 1846-ban Cseho.-ba rendelték, hol zúzóműveket épített. 1848-ban m. pénzügymin. fogalmazó. A szabadságharc idején ő vitette a körmöcbányai pénzverő gépeit Debrecenbe, onnan Nagybányára. 1850-től Cseho.-ban, majd a porosz Rajna-vidéken bányaig. 1863-ban visszatért Mo.-ra, 1867-ben állami szolgálatba lépett és mint pénzügymin. titkár, majd osztálytanácsos a kincstári vas- és bányaművek fejlesztésén munkálkodott. Nevéhez fűződik a diósgyőri vasgyár építése, a zsilvölgyi kincstári szénbányászat kezdeményezése és a vajdahunyadi vasgyár terveinek első kidolgozása. 1873-tól nyugalomba vonulásáig (1889) a selmeci bányakerület ig.-ja: A 19. sz. második felének legjelentősebb m. bányamérnöke. 1889 – 1892 közt a selmecbányai választókerület ogy.-i képviselője. Tudományos munkásságában úttörőként foglalkozott a – lényegében ma geomechanikának nevezett – földkéregmozgásokkal. Jelentős érdemei vannak a m. bányászati szaknyelv megteremtésében, a bányatérképezés terén és a bányászattörténet művelésében. Értékes technikai dolgozatai főként a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, melynek alapítója és 1868-tól 1870-ig szerk.-je volt. Tiszteletére az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1963-ban évenként kiosztásra kerülő Péch Antal-emlékérem kitüntetést alapított. – R m. Az ércek előkészítésének elvei és gyakorlati szabályai (Pest, 1869); Magyar és német bányászati szakszótár (I – II., Selmecbánya, 1879 – 1891); Alsó-Magyarország bányaművelésének története (I – II., Bp., 1884 – 87. III., Bp., 1967); A selmeci bányavállalatok története (Bp., 1884). – Irod. Soltz Vilmos: Emlékbeszéd P. A. felett (Bány. és Koh. L. 1896); Kerpely Antal: P. A. (Akad. Ért. 1897); P. Boda Miklós: P. A. (Élet és Tud. 1960. 23. sz.)