Pécsi Lukács, Péchi (16. sz.): az esztergomi káptalan ügyvivője. Életéről keveset tudunk, valószínűleg pap volt. Amíg Esztergom török uralom alatt állt, a főegyházmegyének és a székesfőkáptalannak Nagyszombat volt a székhelye. Itt élt és tevékenykedett. A nagyszombati nyomda egyik legszorgalmasabb szerzője volt. Nagyrészt krakkói szerzők átdolgozott teológiai műveivel az ellenreformációt szolgálta, a korabeli kalendáriumoknál színvonalasabban. 1591-ben kiadott „erkölcsbotanikai” műve, a Keresztény Szüzeknek tisztességes koszoruja (amelyben egyes erényeket különböző növények személyesítenek meg) 20 mo.-i növényfaj ismertetésével egyik első növénytani emlékünk. A növényeket fametszetek ábrázolják, ami először fordult elő m. botanikai munkában. Az 1591-i kalendáriumban a törökök elleni harcra buzdít. – F. m. Epitome Rerum Hungaricarum…Petro Ransano…legato (Tyrnaviae, 1579; újabb kiadása, Budae, 1746); Keresztény Szüzeknek Tisztességes Koszoruja vagy lelki füves kert (Nagyszombat, 1591); Az keresztény Hadakozásnak Tüköre (Nagyszombat, 1595); Hasznos orvosság minden lelki betegség ellen… (Nagyszombat, 1597); A testi hét irgalmasságok… (Nagyszombat, 1598). – Irod. P. L. és botanikai műve (Term. tud. Közl. 1900); Rapaics Raymund: P. L. Koszorújának forrásműve (Botanikai Közl. 1931); Rónay György: Szűzek koszorúja (Bp., 1936)