Péczely József, Péczeli (Komárom, 1789. dec. 25. – Debrecen, 1849. máj. 23.): tanár, történész, az MTA tagja (l. 1832, r. 1837). Péczeli József költő fia. 1811-től Mezőtúron tanított, majd háromévi külföldi tanulmányút után 1815-ben a debreceni kollégium történelemtanára és a kollégium könyvtárosa lett. 1841-ben készített tantervi tervezete hangoztatta a 4 éves iskolakötelezettséget, követelte minden tantárgy m. nyelvű oktatását. Az MTA-n 1841-ben alapítványt létesített kiváló szépirodalmi és történettudományi művek jutalmazására. A Kisfaludy Társ. alapító tagja. Történetírói tevékenysége mellett esztétikai, kritikai munkássággal, valamint versírással is foglalkozott. Munkásságában a felvilágosodás hagyományai és a liberális eszme hatása mellett a nemesi szemlélet elemei érvényesültek. – F. m. A magyarok történetei Asiából kijövetelektől fogva a mai időkig (I – II., Debrecen, 1837); Emlékbeszéd Budai Ézsaiás felett (Magy. Tudós Társ. Évk. VI., 1840 – 42); Gubetz Máté, tótországi parasztok Dózsája (Magy. Tudós Társ. Évk. VII., 1842 – 44). – Irod. Balkányi Kálmán: P. J. (Irod. tört. Közl. 1903); Toldy Ferenc: P. J. (Akad. Ért. 1908); Biró Sándor: Történelemtanításunk a XIX. század első felében (Bp., 1960).