Petelei István (Marosvásárhely, 1852. szept. 13. – Kolozsvár, 1910. jan. 5.): író, újságíró. 1872-től a bp.-i egy.-en folytatott filozófiai tanulmányokat. 1880-tól Kolozsvárt újságíró a Kelet, majd a Kolozsvári Közlöny c. lapnál. Ugyanebben az évben a Petőfi Társ. tagja. 1886-tól 1891-ig a Kolozsvár szerk.-je. Az erdélyi irodalom önzetlen szervezője, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társ. elnöke volt. Súlyos betegsége miatt 1891 után visszavonultan élt Marosvásárhelyen, s végül a kolozsvári elmekórtani intézetben halt meg. Az orosz prózaírók, különösen Turgenyev volt rá erős hatással. – F. m. Keresztek (elb., Bp., 1882); Az én utcám (elb., Bp., 1886); A fülemile (r., Bp., 1886); Jetti (elb., Bp., 1894); Felhők (elb., Bp., 1897); Vidéki emberek (elb., Bp., 1898); Az élet (elb. I – II., Bp., 1905); Elbeszélések (I – II., Kolozsvár, 1912); Lobbanás az alkonyatban (Bisztray Gyula bevezetőjével, Bp., 1955). – Irod. Péterfy Jenő összegyűjtött munkái (III. Bp., 1903); Schöpflin Aladár: Magyar írók (Bp., 1919); Gyalui Farkas: P. küldetése (Kolozsvár, 1935); Diószegi András: Turgenyev magyar követői (Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből, I – II., Bp., 1961).