Péterfy Jenő (Buda, 1850. júl. 8. – Károlyváros, 1899. nov. 5.): esszéíró és kritikus. A pesti egy.-en nyert tanári oklevelet. 1872-től haláláig reálisk. tanár. 1874 közepétől 1876 elejéig zenekritikákat írt a Pester Lloydba. 1878-tól a függetlenségi szellemű Egyetértés kritikusa. 1881-től a Budapesti Szemlében jelentek meg irodalmi, esztétikai, történelmi esszéi, kritikái, pl. Eötvösről, Jókairól, Keményről, Aranyról, Bajzáról, Dantéról. Gyulai Pái köréhez kapcsolódott, de bizonyos értelemben túlhaladta őket, élénk, szellemes prózájával pedig eltért Gyulai á társai merevségétől. 1887-ben a Kisfaludy Társ. tagja, 1888-ban egy.-i magántanár, de csak félévig adott elő az egy.-en. 1896-tól tanított az Eötvös-kollégiumban is. Élete utolsó éveiben fő művének szánt görög irodalomtörténetén dolgozott, amelyből jelentős részek készültek el, de öngyilkossága miatt (a fiumei gyorsvonaton főbe lőtte magát) félbemaradt. Zenével is foglalkozott. A m. elméleti és kritikai próza egyik legkiválóbb művésze. Esszéit iróniával, humorral vegyes élénkség, képekben gazdag látomásos stílus, tömör nyelvi forma jellemzi. Ennek ellenére életműve, irodalmi szerepe nem bontakozhatott ki nagy tehetségének megfelelő arányokban. – F. m. Péterfy Jenő Összegyűjtött munkái (I – III., Angyal Dávid bev. tanulmányával és P. műveinek bibliográfiájával, Bp., 1901 – 03); Essais critiques (Paris, 1914); Péterfy Jenő zenekritikái (Bp., 1931); Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai (1 – 4. sorozat, BP., 1931 – 32); Péterfy Jenő magyar irodalmi bírálatai (Bp., 1938); Péterfy Jenő válogatott művei (bev. és válogatta Németh Géza, Bp., 1962). – Irod. Riedl Frigyes: P. J. (A Kisf. Társ. Évl. XXXV); Keresztúry Dezső: A nemzeti klasszicizmus essay-irodalma (Bp., 1928); Dénes Tibor: P. J. esztétikája (Pécs, 1930); Harsányi Zoltán: P. J. a képzőművészetről (Eger, 1957); Zimándi István: P. J. és baráti köre (Bp., 1960); Szalatnai Rezső: P. J. (Jelenkor, 1966. 2. sz.)