Pethő Sándor (Pásztori, 1885. márc. 1. – Balatonfüred, 1940. aug. 25.): publicista, történész. Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott, Nápolyban és Halléban végezte. 1909-től 1918-ig a bp.-i VIII. kerületi állami főgimn. történelemtanára, aztán kizárólag irodalmi és újságírói tevékenységet folytatott. 1912-ben szerk. az Élet c. folyóiratot. A Magyarság c. napilapnak előbb munkatársa, majd 1934 – 38 között főszerk.-je volt. 1938-ban Hegedüs Gyulával alapítója és főszerk.-je a Magyar Nemzet c. napilapnak, amely a hitleri fasizmus és a magyar szélsőjobboldali, nyilas mozgalmak elleni küzdelemben jelentékeny szerepet játszott. Számos történeti, politikai tanulmánya jelent meg különböző lapokban. Tanulmányaiban legitimista felfogásának megfelelően gyakran konzervatív álláspontot foglalt el, de németellenes harca közelebb hozta a haladóbb áramlatokhoz. Ezért kellett megválnia a Magyar Nemzettől is. Autóbaleset áldozata lett. – F. m. Politikai arcképek (Bp., 1912); A szabadságharc eszméi (Bp., 1916); Világostól Trianonig (Bp., 1925); Viharos emberöltő (Bp., 1929); Görgey Artúr (Bp., 1930); A magyar Capitoliumon (Bp., 1932); A magyar nemzet története (Asztalos Miklóssal, Bp., 1933); A magunk útján (Bp., 1937): Csillagos órák (Bp., 1939). – Irod. Pamlényi Ervin: P. S. emléke (Magy. Nemzet, 1965. 56. sz.).